Katepilloy

2025. február 04. Csenge napja.
          	
          	Milyen kapcsolatban van az író a regénye szereplőivel? 
          	
          	
          	A történet írása közben velem élnek a szereplőim. Velük élem meg a mindennapokat, hull a könnyem, izgulok értük, boldog vagyok, ha ők is azok, együtt éljük az ő életüket. És persze olyan is van, hogy visszafeleselnek, máshogy alakul a papíron a történetük. De mindezzel együtt, szeretem őket.
          	A kézirat befejezését követően szomorúságot, valamiféle gyászt érzek, hiszen el kell engednem őket. Akik ekkor olvassák a kéziratot és mesélnek róla, olyan, mintha a családtagjaimról mondanának véleményt. Ismeritek azt a kifejezést,  “én kutyám kölyke”? Én szidhatom, nevelhetem, de másnak nem engedek semmilyen kritikát.
          	Egy idő után újra előveszem a történetet, jön a bétázó, szerkesztő, könnyebben fogadom el a kritikát, kicsit hajlandó vagyok alakítani is a szereplőimen, az életükön, a “az én kölykömből” „baráttá” szelídül a kapcsolatunk. A szereplők már lehetnek az olvasók barátai is. Később megjelenik valamilyen formában a könyv, és mint kedves, régi barátról beszélek a szereplőkről. Miért írom most ezt? Mert ma van Csenge napja. Valamikor régen, egy bűnügyi-romantikus regény keretében, több mint 600 oldalon keresztül éltük át Hermész kisdiákjának történetét. Csenge egy barna hajú, vékony testalkatú, fiatal árva lány, aki még 2007-ben a szívembe költözött. A történet nem került még nyomtatásba, de felkerült a Wattpadra és nemrég kapott egy önálló blogot is. Ennek keretében újraolvasom, szerkesztem, átélem az ő történetét. Ma egész nap rá gondoltam, és arra az időszakra, amit együtt élhettem át vele. Ezért is az a blogom címe: „Olvasni és könyvet írni egyaránt nagyszerű dolog”. Csenge erre az egyik legjobb példa.

Katepilloy

2025. február 04. Csenge napja.
          
          Milyen kapcsolatban van az író a regénye szereplőivel? 
          
          
          A történet írása közben velem élnek a szereplőim. Velük élem meg a mindennapokat, hull a könnyem, izgulok értük, boldog vagyok, ha ők is azok, együtt éljük az ő életüket. És persze olyan is van, hogy visszafeleselnek, máshogy alakul a papíron a történetük. De mindezzel együtt, szeretem őket.
          A kézirat befejezését követően szomorúságot, valamiféle gyászt érzek, hiszen el kell engednem őket. Akik ekkor olvassák a kéziratot és mesélnek róla, olyan, mintha a családtagjaimról mondanának véleményt. Ismeritek azt a kifejezést,  “én kutyám kölyke”? Én szidhatom, nevelhetem, de másnak nem engedek semmilyen kritikát.
          Egy idő után újra előveszem a történetet, jön a bétázó, szerkesztő, könnyebben fogadom el a kritikát, kicsit hajlandó vagyok alakítani is a szereplőimen, az életükön, a “az én kölykömből” „baráttá” szelídül a kapcsolatunk. A szereplők már lehetnek az olvasók barátai is. Később megjelenik valamilyen formában a könyv, és mint kedves, régi barátról beszélek a szereplőkről. Miért írom most ezt? Mert ma van Csenge napja. Valamikor régen, egy bűnügyi-romantikus regény keretében, több mint 600 oldalon keresztül éltük át Hermész kisdiákjának történetét. Csenge egy barna hajú, vékony testalkatú, fiatal árva lány, aki még 2007-ben a szívembe költözött. A történet nem került még nyomtatásba, de felkerült a Wattpadra és nemrég kapott egy önálló blogot is. Ennek keretében újraolvasom, szerkesztem, átélem az ő történetét. Ma egész nap rá gondoltam, és arra az időszakra, amit együtt élhettem át vele. Ezért is az a blogom címe: „Olvasni és könyvet írni egyaránt nagyszerű dolog”. Csenge erre az egyik legjobb példa.

Katepilloy

Kedves Olvasóim, Írótársaim!
          
          Engem megint megviccelt a Wattpad. Vagy én vagyok feledékeny? Eltűnt a már feltöltött részek egy része, így annak pótlásával foglalkozom. Emiatt késik a következő rész, de cserébe rendbe teszem az elejét. Valami kisördög dolgozik itt mindig. Vagy talán Hermész játszik velünk?

Katepilloy

Sziasztok! 
          
          Elnézést kérek a hosszú kihagyásért. Dolgoztam azon, hogy a regény a legjobb állapotában kerüljön elétek. A Wattpad sokat játszott a szöveggel, átírta helyettem , de kaptam ötleteket, hogyan tudnám megoldani ezt a problémát. Ha ennek ellenére ebben a részben is találtok elírásokat, megtennétek, hogy jeleztek itt vagy a Facebookon felém?
          
          És még egy meglepetés: dolgozom azon, hogy a regény egy külön blogot kapjon. Egyelőre még csak készül, de ha gondoljátok, már ráleshettek, és ezt is véleményezhetitek, ha van hozzá kedvetek. sokat segítenétek vele.
          
          https://hermeszkisdiakja.blog.hu/
          
          Itt megtaláljátok majd a fejezeteket külön-külön feltöltve, illetve a megjelent véleményeket, egy verset Balogh Zoltán tollából, és ha készül még bármi anyag a regényhez, az is itt fog megjelenni. 
          
          Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket.
          Boldog új évet, és kellemes olvasást kívánok.

Katepilloy

Sziasztok! 
          Köszönöm, hogy olvassátok az írásaimat, örülök annak, hogy felfedeztem ezt a lehetőséget, és átadhatom a történeteimet az érdeklődőknek. Szívesen veszem, ha véleményt írtok, vagy személyes üzenetben mondjátok el, mit gondoltok a történetekről. Ha tetszik, és megosztjátok másokkal, azt is nagyon megköszönöm.
          Nemrég döbbentem rá, hogy a szövegszerkesztőben megírt történet Wattpadra történő másolásakor a szöveget megváltoztatja, szavak, sőt mondatok maradnak le, szavak cserélődnek ki. ezért újra átnézem minden felrakott írásomat, ahol szükséges, beleírok, elmentem újra. Azért tájékoztatlak erről benneteket, akik már olvassák a történetet, hogy tudjátok, nem lényeges változások vannak az újramentett részeknél. Ha ennek ellenére, még mindig találtok érthetetlen mondatokat, kérlek, jelezzétek nekem, hiszen könnyen átfuthat rajta a szemem.
          Köszönöm konstruktív hozzállásotokat és továbi kellemes olvasást kívánok - remélem, egyre kevesebb érthetetlen mondat kíséretében.