Hali!
Nagyon el vagyok tűnve, tudom. Ez valószínűleg egy darabig még így fog maradni. Sajnos sokszor egészségtelenül sokat dolgozom (madarat tolláról, embert karakteréről, ugye Leyton?), főleg az utóbbi fél évben elképesztően elmosódtak nekem a határok, hogy hol ér véget a munka, hol kezdődik a szabadidő (a mi? lol). Néha elértem azt az állapotot is, hogy nem érdekelt az írás sem az írós közegek, és majdnem elhittem, hogy "túlléptem" ezen a korszakon. Nos most elmentem pár hét szabira, és persze azonnal visszaszivárogtak az életembe. Szóval nem, inkább csak ez a fene felnőtt élet szorít ki sok mindent az életemből. Kissé lelkizős rant lett ez, bocsánat...
Szeretném megtalálni az egyensúlyt a jövőben, mert amint kicsit eltávolodom a munkahelyemről, rájövök, hogy ez továbbra is fontos nekem. Az oldal is fontos nekem. Nagyon sok pozitív emlék és barátság köt ide, és jó lenne, ha ezek mind nem sorvadnának el.
Ez egy kicsit nesze semmi, fogd meg jól bejegyzés. Inkább csak magamat igyekszem megerősíteni, hogy még mindig nem lettem egy unalmas szakbarbár felnőtt, még mindig élnek bennem sztorik. Most is dolgozok egyen, és nagyon remélem, amikor újra visszatérek a munkába (2 hét múlva, dah), találok majd egy pici szeletet a napomban, amit mégis meg tudok neki tartani. Addig is remélem, titeket nem nyeltek el a szürke hétköznapok! :D