Knaszira

https://www.wattpad.com/myworks/408313971/write/1635996947

Knaszira

Nappal a világ előtt a tökéletes álompárt játsszuk, éjszaka viszont, amikor bezárul a lakás ajtaja, a maszkok lehullanak.
          
          Márk számára az élet egyetlen, gondosan megtervezett stratégia – de amióta beköltöztem hozzá, a mi közös életünk egyetlen mérgező hazugság. Bálint, a klub mindenható menedzsere zsarolással és kíméletlen szerződésekkel kényszerít minket arra, hogy elfedjük a sztár botrányos múltját, én pedig csupán egy jól megfizetett kellék vagyok, akinek a feladata a „Jégkirály” hírnevének visszaszerzése.
          
          De a kényszerű közelségből egy perzselő, sötét vonzalom bontakozott ki, amiben Márk már nemcsak a jégre vágyik vissza, hanem rám is. Éhesen követel, a testével és a vágyaival játszik, miközben a múltból visszatérő ex és egy rivális csapattárs pimasz próbálkozásai fenekestül forgatják fel a világunkat. A kérdés, ami éjjelente mardos, egyre hangosabb: Márk megszállott vágya vajon a férfit rejti, aki végre önmaga akar lenni, vagy csak az utolsó, legtökéletesebb alakítás, amivel a csúcsra törhet? Ebben a mérgező hazugságban már nem tudom, hol ér véget a szerepjáték, és hol kezdődik a valóság. De mi marad belőlünk, amikor a fények kialszanak? Tényleg van esélyünk kitörni Bálint kíméletlen zsarolásából, vagy örökre belekényszerülünk ebbe a játszmába, ahol a mi életünk, a dicsőségünk és a lelkünk is csak Bálint zsebébe vándorló trófea? Vajon létezik-e kiút, vagy mindvégig csak a bábu szerepét osztották ránk a saját színjátékunkban?
          
          https://www.wattpad.com/story/408313971-a-szezon-v%C3%A9g%C3%A9ig-%2B18

Knaszira

"Lassan, megfontoltan a vállamra tette a sérült, fehér kötésbe burkolt jobb kezét. A bőröm felizzott. Megfeszültem, de nem húzódtam el. Felnéztem rá, és egy tökéletesen őszintének tűnő, sugárzó mosolyt villantottam rá. Márk szemei tágra nyíltak a meglepetéstől. Nem számított rá, hogy ennyire jól játszom.
          
          – Ez az, Emma – suttogta, és az ujjai akaratlanul is szorosabban simultak a vállamra. Láttam rajta, hogy megigézi a közelségem. – Kezdem elhinni, hogy nem is utálsz.
          
          – Ne bízd el magad, Jégkirály – feleltem, miközben az arcomat közelebb emeltem az övéhez, mintha egy titkot osztanék meg vele, a kamerák számára pedig egy intim pillanatot produkálva. – Csak a munkámat végzem. De el kell adnunk a sztorit, nem igaz?
          
          Márk tekintete a számra tévedt. Közelebb hajolt, a levegő hirtelen sűrűvé vált közöttünk.
          
          – Akkor add el rendesen – mondta halkan, és a hüvelykujjával végigsimított a kulcscsontomon. Éreztem a sietős, nehéz légzését. Nem csak a kameráknak játszott. Élvezte. Úgy kapaszkodott belém, mint az egyetlen menedékébe."
          
          Új résszel várlak titeket! Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/408313971?utm_source=android&utm_medium=link&utm_content=share_reading&wp_page=reading&wp_uname=Knaszira

Knaszira

"– Miért csinálod ezt velem? – suttogtam, a könnyeimmel küszködve.
          
          – Mert felajánlok egy alkut – lépett közelebb, és a hangja hirtelen üzletiesre váltott. – Végigjátszod a szezont Márk oldalán. Meggyőzzük a világot, hogy ez szerelem. Én pedig gondoskodom róla, hogy a szezon végén olyan ajánlatot kapj a marketing szakmában, amiről eddig álmodni sem mertél. Kapsz egy új életet, Emma. Csak annyit kell tenned, hogy nem futsz el."
          https://www.wattpad.com/1628981864-a-szezon-v%C3%A9g%C3%A9ig-a-sakkj%C3%A1tszma-%C3%A1ra

Knaszira

"– Ne már... Ezt nem hiszem el! – sziszegte, és a hangjában most több indulat volt, mint amikor a vérdíjról beszélt.
          
          A házba érkezéskor rögtön lerúgta a cipőjét a kényelem miatt, most csak az a tiszta, hófehér zokni volt rajta, amit még reggel húzott fel a fürdés után. Illetve... már csak volt hófehér. A bal zokni orra és talpa teljesen átázott a padlón szétfolyó sötétvörös bérgyilkos-vértől.
          
          – Ez a kedvenc zoknim volt, Nathan! – nézett rám felháborodottan, mintha én tehetnék róla. – Két napja vettem. Ebből a retekből soha az életben nem jön ki a folt.
          
          Hitetlenkedve bámultam rá. Négy ember feküdt körülöttünk holtan, az életünkre törtek, én az infarktus határán voltam, ő meg egy pár zokni miatt méltatlankodott. Kicsit megmozdult bennem az a régi, egyetemi rutin.
          
          – Hát... sajnálom – köszörültem meg a torkomat, próbálva stabilan állni a még mindig sípoló fülemmel. – Legközelebb megkérem őket, hogy kulturáltabban vérezzenek el a padlón. Vagy hogy hozzanak vendégpapucsot, ha már betörik az ablakot."
          https://www.wattpad.com/1629012214-b%C3%A9rgyilkos-a-bar%C3%A1tn%C5%91m-a-48-%C3%B3r%C3%A1s-hat%C3%A1rid%C5%91

Knaszira

Kint az új rész:
          "Emma: Ha ez nem románc, akkor én vagyok a rektor.
          
          Lilla: Kussolj.
          
          Emma: Nem.
          
          Emma: Ez a fiú veszélyesen figyel rád.
          
          Lilla: Anyukáddal beszélsz vagy rólam írsz dolgozatot?
          
          Emma: Multitasking, szívem.
          
          Emma: Amúgy anya szerint egyek rendesen. Szerintem te is. Markovichnak szólj, hogy etessen meg, ha már ő az árnyékod.
          
          Lilla az ajkába harapott, hogy ne nevessen fel."
          
          https://www.wattpad.com/story/407235344?utm_source=android&utm_medium=link&utm_content=share_reading&wp_page=reading&wp_uname=Knaszira