Egyszer egy idős cherokee indián így tanította az unokáit az élet dolgairól:

- Harc dúl bennünk... szörnyű háborúskodás két farkas között.

-Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mo-hóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajná-latot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a fel-sőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

- A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, az ön-zetlenséget és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a ked-vességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:

- Melyik farkas fog győzni?

Az öreg cherokee egyszerűen ezt felelte:

- Az, amelyiket tápláljuk.