Kyra Lily Roe

Folyamatos gondolatok.
          Azt súgják, nem vagyok elég.
          Azt súgják, rajtam nevetnek.
          Azt súgják, akit szeretek, nem szeret.
          Azt súgják, fogjam be.
          Folyamatosan cikáznak a gondolatok a fejemben, megmételyezve a békés pillanatokat. Minél inkább igyekszem valami biztonságosba kapaszkodni, annál veszélyesebbé válik, annál jobban kapaszkodom és egyre kétségbeesettebbé válok.
          Nincs senkim.
          Van valakim.
          Szeret.
          Nem szeret. 
          Biztonságos.
          Mégis elsüllyedek.
          Veszélyes.
          Mégis elsüllyedek. Jobban süllyedek. 
          Folyamatos fájdalommal élek, mert mindig ott van, és hiába hagyom kívül, egy másik napon úgyis megbosszulja. Megfojtok másokat, mert ha bekattanok, nem tehetek ellene semmit. 
          Nem tudom milyen a biztonságos. Soha senki nem mutatta, vagy tanította meg milyen.
          Süllyedek.
          Ez a hajó, az én hajóm folyamatosan süllyed. És én vagyok a kapitány. Nem hagyhatom el addig, amíg valaki még van rajta. Amíg el nem hagyja az utolsó ember is. És akkor én és a hajóm a tenger fagyos ölelésébe süllyedünk.

I failed as a daughter. 
          I failed as a sister. 
          I failed as a friend. 
          I failed as a granddaughter. 
          I failed as a human. 

Vajon tudod, milyen nap van ma? 

„Az első naptól fogva hajlandó volnék kockáztatni az életemet érted.” – Tairn

Violet: Köszönöm, Liam. Köszönöm, hogy vigyáztál rám. Köszönöm, hogy a barátom voltál.
          Liam: Megtiszteltetés volt. 

„Nem a következő, hanem az utolsó lovasomnak választottalak, és ha elbuksz, én is követlek.” – Tairn

Folyamatos fájdalommal élek minden nap.
          Van, hogy meghúzódik valahova mélyebbre, a lelkem mélyebb részére, de amikor úgy sírok, mint az első hónapokban, akkor tudom, hogy még igenis velem van és felemészt. 

Bárcsak adnál valami jelet
          De nem teszed

Megérte neked összetörni a szívemet és a lelkemet?
          Megérte ellöknöd az egyetlen embert, az egyetlent, aki mindvégig, egész végig igazán, őszintén, önzetlenül, teljes szívéből törődött veled és bármit megtett volna érted?

Még mindig te jelented a világot nekem
          Mindazok után, ami történt, még mindig te