Írok, mert képeket látok. Írok, mert hangulatokat érzek. A dolog néha olyan, mint egy film a fejemben. De nem író vagyok, csak valaki, akit a képek, a hangulatok vagy valaminek a hiánya szóra bír. Az írás számomra keresés: a csendet, a kezdetet és a véget, az érzelmet keresem. És magamat. Minden történetben azt a pillanatot, amiért érdemes megírni. És végigolvasni, mert talán másban is ébred egy gondolat.
De nem, nem is ezért írok. Azért, mert muszáj.
Nem kínálok könnyű szórakoztatást, csak hangulatokat és gondolatokat, csendet és magányt, vágyat és talányt. Esetleg érzelmeket. És valamit, ami megpróbál túlmutatni a hétköznapokon.

Ritkán és lassan írok, és sokáig tart, míg rászánom magam, hogy közzé tegyek valamit. Talán félek is az olvasóktól. De bízom benne, hogy nem vagyok teljesen reménytelen, és minden építő kritikának örülök, mert abból tanulhatok.