Ahogy a nevemből is láthatjátok, egy lány vagyok a nagyvilágból, én se vagyok tökéletes, ugyanúgy ahogy senki sem az. Nekem is vannak érzéseim, és ezeket az érzéseket papírra szoktam vetni. Az életem talán egy legmélyebb pontjánál jöttem rá arra, hogy ami engem igazán megnyugtat az a versírás. Ezek a versek természetesen nem olyan tökéletessek mint amiket Ady vagy Shakespeare írt, de az én őszinte érzéseimet tükrözi. Nem nagy titkot árulok el azzal, hogy a versek írása közben nem a tökéletességre törekedtem, hanem a mindennapi érzéseim kifejezésére. Én alapvetően egy mindig mosolygós, boldog lány vagyok. De életemnek egy bizonyos szakaszában rá kellett jönnöm, hogy az élet nem kívánságműsor, ugyanakkor egy színpad ahol könnyes szemmel is mosolyognod kell. És mindenki leszarja, hogy mennyire fáj, akkor is ha a lábad már nem tart, fel kell állnod és játszanod kell tovább a szerepedet .Azok a napok amikor reggel amikor felkelsz és mosolyogsz, és amikor nem látnak a szoba egyik sarkában kuporogsz az milyen érzés?