Sziasztok!
Ez most csak egy gyors bejelentkező poszt, amit futtában írok meg Nektek - amit már sokkal előbb kellett volna egyébként, szóval tessék megkövezni érte látványosan, nyugodtan. :D ♥
Először is a pánik elkerülése végett: nem, még mindig nem fejezem be egyik történetemet sem, eszem ááááágában sincs! ♥
Amiről írni szeretnék Nektek - és amit szerintem direkt, tudat alatt nem tettem meg eddig, mert nem akartam elfogadni, hogy nem lesz időm írni -, az az, hogy ahogy észrevehettétek, ebben az évben eddig elég silány a fejezetek mennyisége, amit kihoztam.
Annak ellenére, hogy nem látszik, folyamatosan dolgozom az új részeken, amikor van egy kis időm, de épp a szakdolgozatomon dolgozom, így az energiáim 99%-át ez, az ehhez kapcsolódó kutatás, a fennmaradó tárgyaim teljesítése, a diplomához szükséges nyelvi követelmények és a nemsokára esedékes költözésem teszi ki. Aztán pedig majd a munka keresés, miután lediplomáztam - amennyiben sikerül ebben a félévben-, természetesen.
Szóval nem unatkozom... és ennek a kárát egy kicsit az írás látja most, ideiglenesen. De őszintén szólva, én nem aggódok. Mert akkora szeretet és szenvedély van bennem még mindig ezek felé a történetek felé (és afelé, amit a háttérben még írok harmadikként, amiből még nem láthattatok semmit), hogy az valami leírhatatlan.
Szóval nem kell aggódnotok, hogy ennyiben lesz hagyva bármi. Csak kérlek, ahogy nekem is annak kell legyek most magammal szemben, kérlek legyetek Ti is egy kicsit türelmesek. Tudom, hogy nehéz és sokan nagyon várjátok a folytatást - higgyétek el nem jobban, mint én. :D ♥
Jönni fogok, örülnék, ha tudnék mondani konkrét dátumot, de nem tudok jelenleg. De fogok, a 32. Őrületbe kergetsz részt már csak le kell zárjam és átolvassam, szóval az már végképp nincs messze.
Remélem jól vagytok és eddig jól telik ez az év - na meg kicsit nyugalmasabban, mint nekem. :D
Legyen csodaszép napotok és végtelenül hálás vagyok a türelmetekért! ♥
Köszönöm, hogy vagytok!
- Lulu