@EviTomlinson Elmesélek valamit, és mérlegelj! Pár éve, 2013-ban nekiálltam írni, csak úgy jött... nevezzük az elkészült könyvet: "csak úgy jöttnek" szóval megírtam, találtam egy kiadót, elküldtem, vártam. Jött a visszajelzés, hogy részükről oké, meglepően gyorsan. Át sem néztem a "csak úgy jöttet" úgy gondoltam, jó lesz az. Kiadták, ott volt a Libri, Líra oldalán. És persze, a moly.hu-n. Szinte hetek alatt eltapostak! Nem érdekelt senki, hogy a lelki állapotom a mélyben stagnál, minden hibámra apránként rávilágosítottak, összekötötték a személyemmel. És a végén gödörbe löktek.... eddig tartott.... úgy éreztem, akkor jó! Soha többé nem írok. Így nem! Nem csinálom! Majdnem kidobtam a "csak úgy jöttet" de nem, mert bevittem a kibaszott Wordbe, és átírtam. Nem érdekelt semmi, és senki! Átírtam, megcsináltam. De soha nem adattam ki! Mert úgy éreztem, a "csak úgy jött" nem azért született meg, hogy a hibáim miatt bemocskolják! De mégis akartam egy maradandót, azt akartam, hogy legyen. Más is elolvassa. Feltettem ide, és oly más lett minden. :-) Kérlek, ne add fel! Magad miatt sem, nagyon gondold át. Nem leszedni kell, hanem kijavítani, és úgy ahogy neked jó, nem úgy, ahogy neki, vagy nekik. Mindig úgy írj, ahogy neked jó. Ezek itt a te könyveid, a te munkád, ne hagyd, hogy feledésbe merüljön. Köszönöm, hogy elolvastad.