Márai Sándor: Halotti beszéd
              Részlet


Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. 
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? 
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ... Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. 
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. 
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet 
A radioaktív hamu mindent betemet 
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten 
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég 
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség 
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet 
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet 
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat 
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad 
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény 
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - 
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted 
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, 
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet 
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet 
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk 
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk 
Íme, por és hamu vagyunk