A naplementét nézve, egyedül állok itt,  
rád gondolok, szívemben csak te vagy, ki élni hív.  
A színek tánca az égen, mint a vágyam lángja,  
te vagy a legszebb álom, örök és soha el nem fáradna.  

A nap búcsúzik, de az emléked él tovább,  
mint a csillagok fénye, mely az éjben ragyogva látsz.  
A hullámok morajlanak, a szellő lágyan fúj,  
veled minden pillanat varázslat, mit sosem felejtek, úgy tűnik, ez az út.