Sziasztok!
Eléggé régen voltam fent a Wattpad fiókomba és az a tömérdek érdeklődés, amelyet kaptam a sztorival kapcsolatban egyszerűen teljesen leejtette az államat a földre.
Nagyon édesek vagytok, hogy ennyien voltatok/vagytok a mai napig kíváncsiak Hanga és Márk történetének alakulására.
Az utolsó poszt óta nagggyon sok minden történt és volt egyfajta hiányérzet a felnőtté válás közben bennem, amely folyamatosan piszkálta az idegeimet.
"A dolgok jól mennek, mégis mi bajom van?" - tettem fel a kérdést magamnak.
Tudjátok az a hiányérzet, amikor minden a helyén van egy kivételével és akkor lenne tökéletes minden. Aztán néhány nappal ezelőtt mintha csak fejbe kólintottak volna úgy tértem vissza az "íráshoz" - vagy történet íráshoz, ki hogy kategorizálja.
Féltem, hogy mi van, ha elvesztettem a csiszolódást a "két tubicámmal", viszont úgy érzem, hogy sikerül(t) onnan folytatni, ahol félbehagytuk.
Ölelés mindenkinek,
Napsugár
