Hol is kezdjük a bemutatást a két írónkról?
Potter és Joy kamaszkoruk óta ismerik egymást, és szoros barátságban állnak. Potter világ életében imádott olvasni, és szabadon engedni a fantáziáját, de csak magának irkálta a történeteit. Joy már más volt. Soha nem olvasott, még a kötelezőket sem, még egy alkalommal, mikor közös programot terveztek, Potter egy fogadás alkalmával rá nem vette a fiút egy könyvre. Ezzel kezdődött el a közös szenvedély, majd jött a lány írásai. A fiú megszállottja lett a lány történeteinek, de valamit hiányolt belőle, így beleadta a saját fantáziáját. Egyik történet jött a másik után, ami egyre véresebb lett, szomorúbb, bolondabb, és érdekesebb.
Joy a legkedvesebb barátoknak küldte csak el a „firkákat", akik nem hagyták, hogy kárba vesszenek ezek a történetek, és biztatták őket, hogy mutassák meg másoknak is.
A két fiatal soha nem hitte, hogy ekkora érdeklődés lesz a történeteik iránt, és hogy őszinték legyünk, nem is nagyon bíztak magukban, hisz mint tudjuk, ha egy könyv megszületik, abban benne van az író egy része, és féltek, hogy aki tudd a sorok közt olvasni, az felfedi a két fiatal valódi énét, az érzelmeket, a vágyakat, a fájdalmakat.

Potter kedvenc idézete.:

„Félsz? Fogd kézen a félelmedet és vele együtt haladj tovább! Csak az a fontos, hogy ne állj meg. Egy idő után észreveszed, hogy a félelem, amely addig kísért, már nincs ott, a kezed szabaddá vált.
Delia Steinberg Guzmán"

Joy kedvenc idézete.:

„Semmi rosszat nem kívánok neked, csak azt, hogy lássam, amint rád zuhan egy taktikai atombomba.

Kathy Lette"