⬇️Mindegy, nyilván szorult belém annyi kreativitás, majd csak kitalálok valamit. Igazából csak zavar, hogy a halakat megszégyenítő agyam, egy névre sem emlékszik, illetve egy külső vagy belső jellemzőre sem, amikkel be akartam hozni egy-egy új karaktert a sztoriba. Akinek nincs esze, annak legyen notesze. Mondták nekem már sokan, hisz alapból egy kissé szeleburdi karakter vagyok, de mi van akkor, ha az ember bele sem gondol már ebbe?
Egyszerűen az jutott eszembe, hogy minden digitalizálva van és mennyivel jobb lett volna, ha már rögtön valamelyik gépembe pötyögök. Csíny letudva, ennyi lett volna a feladatom. DE!
Gondolom, nem én vagyok itt az egyetlen, aki papír párti?
Már most cipelgetem magammal a 2026-os zsebnaptáram (egyébként kék-fehér, a Pradoma-i lakosság mind megirigyelné), holott sokkal egyszerűbb lenne beírni mindent a Google naptárba, ami még értesítést is küld. Mégis jobban szeretem a néha elfeledett, papír emlékeztetőmet.
A bevásárló listát is papírra írom és azzal császkálok a sorok között, mert nem szeretek ezalatt telefont nyomkodni és van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy menet közben nem is tudok.
Igazából nem tudom eldönteni, mi a jó megoldás. Én a már digitális kor gyermekének számítok, így gyakorlatilag a képernyőket jól kéne ismernem. Mégis szívesebben nézegetem a számomra szép és esztétikus zsebnoteszt, amiben a szinte olvashatatlan kézírásom pihen, ahelyett, hogy vennék a telefonomra egy újabb és legalább olyan szép, ha nem szebb tokot, hátha eléri ugyanazt a hatást (nem fogja).
Arra jöttem rá, bár nem vagyok egy konzervatív fajta és tartom, hogy a digitális térnek és dolgoknak mind megvan az előnye, mint ahogy előbb említettem is, mégis jobban ragaszkodom valamiért ezekhez a dolgokhoz, ami nem feltétlenül baj.
Csak akkor, ha hat órányira hagyja az ember a füzetét.
