Nevada_Currey

Igazából nem tudom, hogy ki olvassa el ezt a posztot, illetve ki nem, de gondoltam kiírom magamból a problémáim, amik a könyvem folytatásával kapcsolatosak, a saját megnyugvásom érdekében. 
          	Már egy hete (igazából már kettő, de ez olyan távolinak tűnik) akartam posztolni a következő (4.fejezetet), de nem volt semmi ihletem, mire pedig az bekopogott, addigra sajnos lebetegedtem. Így két mézes tea és sorozat rész között a pihe-puha ágyikómban csak karaktervázlatokat, neveket, történetfoszlányokat készítettem a kis füzetembe, annak ellenére, hogy nem vagyok egy előre tervezős figura. 
          	Mindegy is lenne, mert egy hét "táppénz" után, úgy éreztem, jó hallgatóként tanulni járok a tőlünk hat órányira lévő egyetemre, így jó lenne még a vizsgaidőszak előtt visszarázódnom az iskolapadba. Már egy hete újra itt vagyok és három hétig úgy alakult, egy köszönésre sem tudom haza dugni a pisze orrom, de úgy gondoltam, ez egy csodás és nyugodt alkalom, hogy befejezzem a folyton arrébb rakott 4. fejezetet. A fele már kész volt, úgy voltam vele, na egye fene, ma ez is kész lesz. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy miközben szorgosan jegyzeteltem betűről betűre a folytatást eszméltem rá, hogy nem hoztam el a gondolataimra és ötleteimre emlékeztető noteszem. ⬇️

Nevada_Currey

⬇️Mindegy, nyilván szorult belém annyi kreativitás, majd csak kitalálok valamit. Igazából csak zavar, hogy a halakat megszégyenítő agyam, egy névre sem emlékszik, illetve egy külső vagy belső jellemzőre sem, amikkel be akartam hozni egy-egy új karaktert a sztoriba. Akinek nincs esze, annak legyen notesze. Mondták nekem már sokan, hisz alapból egy kissé szeleburdi karakter vagyok, de mi van akkor, ha az ember bele sem gondol már ebbe?
          	  Egyszerűen az jutott eszembe, hogy minden digitalizálva van és mennyivel jobb lett volna, ha már rögtön valamelyik gépembe pötyögök. Csíny letudva, ennyi lett volna a feladatom. DE! 
          	  Gondolom, nem én vagyok itt az egyetlen, aki papír párti?
          	  Már most cipelgetem magammal a 2026-os zsebnaptáram (egyébként kék-fehér, a Pradoma-i lakosság mind megirigyelné), holott sokkal egyszerűbb lenne beírni mindent a Google naptárba, ami még értesítést is küld. Mégis jobban szeretem a néha elfeledett, papír emlékeztetőmet.
          	  A bevásárló listát is papírra írom és azzal császkálok a sorok között, mert nem szeretek ezalatt telefont nyomkodni és van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy menet közben nem is tudok.
          	  Igazából nem tudom eldönteni, mi a jó megoldás. Én a már digitális kor gyermekének számítok, így gyakorlatilag a képernyőket jól kéne ismernem. Mégis szívesebben nézegetem a számomra szép és esztétikus zsebnoteszt, amiben a szinte olvashatatlan kézírásom pihen, ahelyett, hogy vennék a telefonomra egy újabb és legalább olyan szép, ha nem szebb tokot, hátha eléri ugyanazt a hatást (nem fogja). 
          	  Arra jöttem rá, bár nem vagyok egy konzervatív fajta és tartom, hogy a digitális térnek és dolgoknak mind megvan az előnye, mint ahogy előbb említettem is, mégis jobban ragaszkodom valamiért ezekhez a dolgokhoz, ami nem feltétlenül baj. 
          	  
          	  
          	  Csak akkor, ha hat órányira hagyja az ember a füzetét.
• Contestar

Nevada_Currey

Igazából nem tudom, hogy ki olvassa el ezt a posztot, illetve ki nem, de gondoltam kiírom magamból a problémáim, amik a könyvem folytatásával kapcsolatosak, a saját megnyugvásom érdekében. 
          Már egy hete (igazából már kettő, de ez olyan távolinak tűnik) akartam posztolni a következő (4.fejezetet), de nem volt semmi ihletem, mire pedig az bekopogott, addigra sajnos lebetegedtem. Így két mézes tea és sorozat rész között a pihe-puha ágyikómban csak karaktervázlatokat, neveket, történetfoszlányokat készítettem a kis füzetembe, annak ellenére, hogy nem vagyok egy előre tervezős figura. 
          Mindegy is lenne, mert egy hét "táppénz" után, úgy éreztem, jó hallgatóként tanulni járok a tőlünk hat órányira lévő egyetemre, így jó lenne még a vizsgaidőszak előtt visszarázódnom az iskolapadba. Már egy hete újra itt vagyok és három hétig úgy alakult, egy köszönésre sem tudom haza dugni a pisze orrom, de úgy gondoltam, ez egy csodás és nyugodt alkalom, hogy befejezzem a folyton arrébb rakott 4. fejezetet. A fele már kész volt, úgy voltam vele, na egye fene, ma ez is kész lesz. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy miközben szorgosan jegyzeteltem betűről betűre a folytatást eszméltem rá, hogy nem hoztam el a gondolataimra és ötleteimre emlékeztető noteszem. ⬇️

Nevada_Currey

⬇️Mindegy, nyilván szorult belém annyi kreativitás, majd csak kitalálok valamit. Igazából csak zavar, hogy a halakat megszégyenítő agyam, egy névre sem emlékszik, illetve egy külső vagy belső jellemzőre sem, amikkel be akartam hozni egy-egy új karaktert a sztoriba. Akinek nincs esze, annak legyen notesze. Mondták nekem már sokan, hisz alapból egy kissé szeleburdi karakter vagyok, de mi van akkor, ha az ember bele sem gondol már ebbe?
            Egyszerűen az jutott eszembe, hogy minden digitalizálva van és mennyivel jobb lett volna, ha már rögtön valamelyik gépembe pötyögök. Csíny letudva, ennyi lett volna a feladatom. DE! 
            Gondolom, nem én vagyok itt az egyetlen, aki papír párti?
            Már most cipelgetem magammal a 2026-os zsebnaptáram (egyébként kék-fehér, a Pradoma-i lakosság mind megirigyelné), holott sokkal egyszerűbb lenne beírni mindent a Google naptárba, ami még értesítést is küld. Mégis jobban szeretem a néha elfeledett, papír emlékeztetőmet.
            A bevásárló listát is papírra írom és azzal császkálok a sorok között, mert nem szeretek ezalatt telefont nyomkodni és van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy menet közben nem is tudok.
            Igazából nem tudom eldönteni, mi a jó megoldás. Én a már digitális kor gyermekének számítok, így gyakorlatilag a képernyőket jól kéne ismernem. Mégis szívesebben nézegetem a számomra szép és esztétikus zsebnoteszt, amiben a szinte olvashatatlan kézírásom pihen, ahelyett, hogy vennék a telefonomra egy újabb és legalább olyan szép, ha nem szebb tokot, hátha eléri ugyanazt a hatást (nem fogja). 
            Arra jöttem rá, bár nem vagyok egy konzervatív fajta és tartom, hogy a digitális térnek és dolgoknak mind megvan az előnye, mint ahogy előbb említettem is, mégis jobban ragaszkodom valamiért ezekhez a dolgokhoz, ami nem feltétlenül baj. 
            
            
            Csak akkor, ha hat órányira hagyja az ember a füzetét.
• Contestar

Nevada_Currey

"Megígértem Sili-nek, hogy beleadok mindent, hogy nem hozok szégyent a családunkra és azt is, hogy nem fogok terpeszbe, görnyedt háttal állni még a szolgák előtt sem, miközben véletlenül sem áll a lábfejem rossz irányba. 
          
          Nem emelhetem fel a hangom és nem vághatok fancsali pofát, pedig az előző mondatoktól már legszívesebben rég azt csinálnám."
          
          -The Queen of Freedom
          3. fejezet

EmesAth811

Köszönöm a követést! Ha szabad tudnom minek köszönhetem? ❤️
          További szép napot! ☀️

EmesAth811

@Nevada_Currey ♡
• Contestar

Nevada_Currey

@EmesAth811 Szia! Rájöttem, hogy már elég régóta követtem a kihívásos könyveid, így gondoltam itt az ideje  További szép napot!
• Contestar

Nevada_Currey

"Ez az ösztön és az akarat küzdelme.
          Amennyiben nem tudom irányítani a testem, a csatamezőn sem fogom. Ott pedig élet halál kérdése.
          Nagy levegőket véve ereszkedtem beljebb a meztelen testemmel. Az akarat nyert, de az ösztönt nem lehet elpusztítani. Halkan súgja csábító szavait, de nem hallgathat rá az ember."
          
          -The Queen of Freedom