Nem igazán szeretek magamról beszélni. Nem azért, mert félénk vagyok, vagy magamba forduló, ez nem igaz. Azért nem szeretek, mert jobban szeretem megmutatni, milyen vagyok, nem pedig elmondani, de mivel ez egy ilyen oldal, talán nem árt, ha pár szót leírok ide.

Imádom a horrort kisgyerek korom óta, és habár más műfajokkal sincs gondom, mindig is ez állt hozzám legközelebb. Őszintén szólva nekem semmi bajom az egydimenziós, agyatlan gyilkolós filmekkel, de ha már könyvről van szó, jobban szeretem az intelligens horrort. Ennél fogva kedvenc írom Stephen King, aki mesterien ötvözi a szívfacsaró drámát, a vérfagyasztó horrorral, és habár tudom, hogy soha nem érhetek a közelébe, írói példaképem mindenképp ő. Alant elolvashatjátok egy 2017-es írásomat, amit eddig nagyon szűk baráti kör látott csak, de úgy gondolom másnak is adhat valamit a történet. Ha kedved van, gyere velem erre az útra, és megmutatom, milyen a szerelem sötét oldala, hogy a sötétség mélyén is lehetnek érzelmek, amik nyirkos karmaikat felénk nyújtogatják. És ha tetszik, amit látsz, talán mélyebbre is viszlek majd...