Hali! Csak annyit szerettem volna mondani, hogy egy örökkévalóság után végre elkezdtem azt a történetet, amin már nagyon régóta gondolkozom. Ma pedig publikáltam a 2. fejezetét. Akinek van kedve nézzen bele… Puszi ♥
https://www.wattpad.com/story/213365675-tökéletesen-elcseszett
Egy kis ízelítő:
„- Hát persze. Mégjobb. Volt már dolgom hozzád hasonlókkal. A legtöbb lány a lábad előtt hever, és még csak meg sem kell erőltetned magad. A fiúk többsége pedig bármit megtenne azért, hogy a haverodnak nevezd. Uralkodsz a sulin, viszont félsz azoktól akik nem engedelmeskednek, akik nem tisztelnek kellőképpen, akik nem félnek tőled. Minden bizonnyal az állítólagos haverod is ilyen. Te meg megijedtél, ezért úgy gondoltad elintézed. De nem egyedül. Nem, ahhoz túlságosan féltél a vereségtől, így hát magaddal hoztál még... öt főt - jelentettem ki egy gyors létszám számlálást követően. - Szánalmas vagy! - Arca elvörösödött, de nem a szégyentől, hanem a dühtől. Nyakán kiduzzadt egy ér. Az adrenalin viszont tovább dolgozott az ereimben. Nem tudtam leállni. - Mondok valamit; lehet ribanc vagyok. De mi van, ha ez a ribanc lesz a végzeted?”