Kérlek, lőjetek le.... De tényleg.:D Vagy vágjatok hozzám egy paradicsomot. Esetleg egy görögdinnyét. Esetleg verjetek agyon klopfolóval. Higgyétek el, megérteném.
Ennyi idő után feléledni a hamvakból nagyon durva. Konkrétan úgy esett az esett hogy ép esett, és a laptopom rideg fényében megnyitva az email-eket több száz Wattpados üzenet jött. Én meg gondoltam hogy jópofa lenne felnézni a rég abba hagyott profilomra miért is ne? Csak látni hogy állnak az állapotok.
.................................................
Fél perc pislogás után levegőt kapkodva bámultam a számokat és a kommentek idejét. A legutolsó 2 napja jött. Én 6 hónapja nem léptem fel. Majdnem elsírtam magam. Annyira egy gyökér író vagyok!! Itt hagytalak titeket egy negyed történettel és egy millió kérdéssel. Nagyon kérlek titeket, ne haragudjatok. Nagyon szeretlek titeket és köszönök mindent amit eddig elértem ti miattatok!! <333 ^^ Köszönöm továbbá azoknak akik még mindig itt vannak és várják a folytatást (amit ígérem még ma hozok!!) és teljes mértékben megértem azokat akik nem voltak több hónapos türelemmel. Nekik is köszönöm hogy itt jártak.
Tehát ezután a nehéz magyarázkodás után még annyit hozzá tennék hogy az életem kifordult magából, és ez a pár hónap olyan szinten extrém volt, hogy a legvadabb regény író se tudta volna kitalálni. Tolongtak benne a könnyek, a csalódások és frusztrált percek. De nem lényeg. Sosem szabad vissza nézni - ez a legfontosabb.
Így hát újult erővel és egy edzettebb jelemmel tértem vissza hozzátok.
És ez az írásaimon is látszani fog.;)) Százezer puszi mindenkinek!! xoxo :3 <33
U.i: nem csak egy új résszel hanem vele együtt vadi új sztorival jövök amibe pár napja kezdtem bele. Fogadjátok szeretettel.<3
