1749, augusztus 29

A napfényben fürdőző tornácon üldögélek, mezítelen lábam lustán lógázom, érzem, amint a magasra nyújtózkodó, harmatos fűszálak csiklandozzák talpamat. Hallom az őrlő malom távoli moraját, a zörgő szekereket, előttük erőlködő, fújtató lovak dobogását, a dolgos emberek kiáltásait, kik kapával a kezükben indulnak a széles mezőkre. Hallom a saját hangom, egy bánatos melódiát dúdolok. A szél a maga huncut módján pedig szárnyra kel és tovaröppenti énekem, ki tudja kihez ér? A dal, mely arról szól, hogy én vagyok az az átkozott, kinek hangja folyton-folyvást süket fülekre talál...
.
16 éves tinédzser vagyok, aki meglehetősen rossz korban született. Nyitott vagyok majdnem mindenre, a sok szabadidőm végett belekezdtem az írásba. Történeteim többnyire a múltban játszódnak, de nem a híres, sikeres emberek múltjában. Mert a múlt legérdekesebb része az, ami nincs történelem könyvbe foglalva....