Újabb hős, újabb történet egy sokak számára ismert világon.
– És most itt van egy titokzatos harcos délről! – ordította az emelvényről egy férfi. Fekete ingén a gombok majd szétpattantak az elődomborodó pocakja miatt. – Hegyek szegélyezték ide tartó utját, amik a déli erdők döglött démonjaiból emelkedtek. Ő olyan a fátylontúliaknak, mint nekünk a dögvész. Itt van hát, a Shilluki Démonvész.
A nézőtér felmorajlott. Férfiak és nők tapsoltak, ujjongtak vagy éppen fújódtak. Bortól és a közelgő csata ígéretétől részegen. Nem sejtették, hogy egy olyas valakit éltettek, akit máskor a lemészárolandó szörnyek között láthattak. Az oroszlánpofát formázó sisakrostály az arca előtt. Ezüstös láncinge felett a hasáig érő vállvért. Görbe macskalábait földig érő láncszoknya fedte, ami alól hegyes bőrcsizma lógott ki. Egy túlzottan izmos embernek tűnt.
– Egy idegent láthattok – ordította a herold, jobb kezében egy serleggel hadonászva. – Valaki, aki kedvenc bajnokunk címére tör. Elfoglalja trónját? Megkapjuk a választ!
Vele szemközt a kapu lassan felemelkedett és kilépett Ocaz ellenfele.
– Veresgőz Aeldric. - Az északi harcos széttárta kezeit. Jobb vállát egy háromszögletű vért fedte, minek tetején egy fémfarkas gubbasztott. A bal kezében egy hálót tartott, a jobban egy rövidkardot. Fedetlen mellkasán vörös farkast tetováltak. Vörös szakállát északi módon négy ágban hordta.
- Harcosok! - bődült fel a Harold. - A csatatér közepére!