PLysra

Üdv mindenkinek! <3
          
          Kismillió éve nem jártam itt a platformon. Nem tudom, aktív-e itt még valaki egyáltalán. Nem is tudom, miért írom ezt a posztot. Azt hiszem, fordított esetben engem nagyon érdekelne, mi a helyzet azokkal, akikkel annak idején itt megismerkedtünk, és azóta nem váltottunk szót, hogy kind of magam mögött hagytam az oldalt. 
          Rengeteg minden történt azóta, és szinte el sem hiszem, hogy HAT ÉV telt el, amióta közzétettem a Repedések utolsó fejezetét, és egyben az utószót, amiben leírtam, hogy nemsokára megkezdem az orvosit, ami lehet, keresztbe tesz majd az írói ambícióimnak.
          Nos, keresztbe is tett, elég rendesen.  Az első két évben szinte nem írtam semmit. A harmadikban igyekeztem időt fordítani rá, de nem sokat haladtam vele. Negyed- és ötödévben mégis megembereltem magam, és végigcsináltam két sikeres nanowrimót, aminek köszönhetően befejeztem a Repedések mindkét részének első verzióját, és végigírtam egy másik regényt is. Az idei évben megint elhanyagoltam az írást - de, mentségemre szóljon, lett egy diplomám is.
          Szinte még mindig nem érződik valóságosnak, habár kevesebb, mint egy hónap múlva meg is kezdem a munkát: gyermek- és ifjúságpszichiáterként!
          Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok, és a saját nehézségeimből szövődött történetek által formálódva, az orvostudomány minden lehetséges területében elmélyedésen keresztül valamikor én leszek az, aki segíteni fog olyan fiatalokon, amilyen egyszer én is voltam.
          Most pedig itt vagyok, olvasom vissza, amit egykor írtam, hogy új, továbbra is őszinte, de mégis valamivel érettebb, tartalmasabb köntösbe bújtathassam azokat a szereplőket, akik nélkül ez nem valósulhatott volna meg.
          Talán egyszer ebből a történetből is lesz valami - ha belőlem orvos lett, akkor bármiből lehet bármi, és bárkiből lehet bárki.
          (Komolyan mondom, ezt szerintem senki sem látta előre.)
          Egy viszont biztos: minden biztató szó, amit valaha kaptam tőletek, hozzájárult ehhez. Ezért pedig mindig hálás leszek.
          
          Köszönöm <3

Üdv mindenkinek!
          
          Igazából csak két dolgot szerettem volna mondani.
          
          1. Élek és nem hagytam fel az írással (vagyis hát, technikailag egyik sem igaz, mert kábé semmi életem mostanság és írni sem szoktam, de akkor is). A hétvégén tervezek kirakni egy fejezetet, talán valamikor még egyet, aztán megint itt a vizsgaidőszak, ami alatt, ahogy megtanulhattam a múltkor, nem szabad feljönnöm ide, szóval valószínűleg megint el fogok tűnni. (Rám aztán lehet számítani, na mindegy...) Igaz, van előre megírva vagy húsz fejezetem, de a minőségük olyan, amilyen, és nem szeretnék igénytelenebb munkát megosztani veletek, mint amilyet muszáj.
          
          2. Remélem, jól vagytok mind, akik ezt olvassátok. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem érzem úgy, hogy bármi is könnyebb lenne az idő előrehaladtával, és igazából csak szerettem volna idebiggyeszteni, hogy sok erőt és kitartást kívánok mindenhez, ami éppen nehézséget okoz nektek. Az élet elég nagy szívás tud lenni, főleg mostanában, de mivel nem egyedül szívunk, ezért valamivel könnyebben tudjuk támogatni benne egymást... legalábbis azt hiszem. Én nem vagyok nagy tehetség ebben, úgyhogy le is állok a szövegeléssel, mielőtt értékét veszítené az is, aminek volt egy kicsi, viszont küldöm mindenkinek a virtuális szeretetet.
          
          Vigyázzatok magatokra, és teázzatok tovább ebben a csodás őszi időben.
          
          Lots of love <3

Sziasztok! #updatethatnooneaskedfor
          
          Százezer év kihagyás után itt vagyok, fogjuk rá, hogy valamivel stabilabb állapotban, mint amilyenben akkor voltam, amikor az előző bejegyzésemet írtam. Így utólag is meg szeretném még egyszer köszönni azoknak, akik írtak nekem a múltkor, nagyon nagy szükségem volt rá. <3
          
          Szóval az van, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább eltávolodtam az oldaltól, (már nem lesz idegösszeomlásom, ha rá gondolok) ez viszont nem jelenti azt, hogy visszanyertem volna a korábbi lelkesedésem. Igazából gőzöm sincs, mi van velem, de mivel utálok félbehagyni dolgokat, azon gondolkodom, lehet, hogy kirakok majd új részeket. Tudom, hogy nem túl híres a sztori, és bőven-bőven van mit javítani benne, de úgy érzem, hogy sokat fejlődtem ezen a téren az utóbbi hetekben, a legeslegújabb fejezeteim pedig egészen mások, mint az eddigiek, és én nagyon szeretem ezért őket. (Amúgy tervben van egy hatalmas Repedések-átdolgozás, fene tudja, mikor lesz időm rá, de már akkor izgulok, ha csak rá gondolok, és ezért sem hagytam még itt az oldalt, mert ha az egyszer elkészül, szeretném megosztani másokkal. Azt hiszem. :) )
          
          Ja, és még mielőtt megint felszívódnék. Akiknek megígértem, hogy olvasni fogom őket/írni fogok nekik: nem feledkeztem meg rólatok, továbbra sem! Nem szeretnék magyarázkodni, az senkinek nem tenne jót, csak tudjátok, hogy nincsen elfelejtve!
          
          Ennyi lett volna. További szép hétvégét, vigyázzatok magatokra, és igyatok sok teát, amíg még ilyen borongós az idő. (És utána is, mert a tea boldoggá tesz.)

Sziasztok!
          Szeretnék bocsánatot kérni az inaktivitásonért. Tudom, egy csomó mindenkinek megígértem, hogy olvasni fogom a történeteit, és most, hogy végre lenne időm, ezt is kéne tennem, de bármennyire is örülök, amiért túléltem életem első vizsgaidőszakát, rettentően instabil vagyok érzelmileg mostanság (is -- aki olvasott tőlem, lehet elképzelése róla), ez az oldal pedig soha nem segített nekem ennek a kezelésében, úgyhogy próbálok kicsit még távol maradni tőle. Tulajdonképpen néha már abban is nehezemre esik visszafogni magam, hogy ne töröljem le az egész profilomat innen.
          Tudom, folyton valami ilyennel jövök, eltűnök, nem olvasok, nem adok életjelet magamról; ez nem olyan viselkedés, amivel ezen az oldalon meg lehetne maradni. De nem tudom, szeretném-e még ezt. Nem vagyok olyan, mint a többség, hiába próbálkozom, nem tudok beilleszkedni az itt kialakult közösségekbe. Minden egyes dolog után, amit csinálok, eltölt az érzés, hogy valamit rosszul csinálok. Nem érzem magam ide elégnek, azt hiszem, nem is vagyok az. Sosem fogom abbahagyni az írást, de nem vagyok biztos abban, hogy ez az, ahogy ezt űznöm kéne. Ha kapok is egy-egy kedves visszajelzést, ami mindig úgy feldob, összességében nem okoz nekem örömet.
          Egyelőre semmi konkrét célom ezzel a bejegyzéssel, amúgy. És sajnálom, ha (megint) csalódást okoztam. :(

Üdv!
          
          Az öcsém nemrégiben kedvet kapott a versíráshoz, és úgy döntött, ide is kirak majd néhányat. Megosztom a profilját, hátha kedve támadna valamelyik oldalamra tévedő balszerencsés egyénnek lecsekkolni. :)
          
          Also, a Wattpad az utóbbi időben egyáltalán nem jelzi, ha bármi frissítés történik az oldalamon, főleg mobilon, de számítógépen sem mindig. Ez így elég bénán hangzik, de ha valakit érdekelne, mi újság az írásaimmal, és már hónapok óta egy árva szót sem hallott felőlük, az próbálja meg online és nem applikációsan megnézni a profilom, mert újonnan már nem csak értesítést nem küld az új részekről, hanem meg sem jeleníti őket - mintha ott sem lennének.
          
          Csak ennyit szerettem volna, szép hetet mindenkinek, aki ezt olvassa. Vigyázzatok magatokra! <3
          
          Lots of love
          https://www.wattpad.com/story/249000252

Üdv! :)
          
          Jövő héten két Prissy-részt fogok kitenni, hétfőn egy olyasféle bónusz-részt, amit annak idején nagyon élveztem megírni, ezért mindenképpen be akartam szúrni az első könyvbe, csütörtökön pedig Prissy utolsó fejezetét. <3 Azon kívül már csak David befejező része és egy epilógus van hátra.
          
          Ezt azért írom le, mert eredetileg szerettem volna mind a három hiányzó fejezetet ezen a héten kirakni, ám mivel nem vagyok otthon, nem tudnám jövő hétfőre megfelelően átnézni és kijavítani az epilógust, úgyhogy ezért csúsztatok rajtuk egy kicsit.
          
          Igazából csak ennyit szerettem volna. Vigyázzatok magatokra! ^^
          
          Lots of love <3

Üdv!
          
          Szóval újraolvastam a Repedések első pár fejezetét, és hát... mondjuk úgy, hogy bőven van mit átírni bennük. Bár vagy százszor átjavítottam már őket, még mindig tele vannak pontatlanságokkal, és a karakterek sem igazán önmaguk, nem is tudom, az egész olyan... nagyon más, mint a későbbi fejezetek. Megpróbálok még a napokban változtatni ezen. Addig is, ha valaki esetleg ide tévedne és beleolvasna... bocsánatot kérek a kínos részekért, és ígérem, hogy nem marad végig ilyen a történet! 
          
          Lots of love <3

Szia! 
          Köszönöm a csillagokat. Remélem, tetszett a történetem. ☺❤

Üdv! :)
          
          Úgy döntöttem, tartok egy kis Wattpad szünetet, mert úgy érzem, kezdek kicsit bekattanni tőle. :') Nem mennék bele a részletekbe, csak gondoltam, kiírom ezt, hogy akit esetleg érdekel, az tudja, hogy nem hagytam félbe a Repedéseket,(igazából már be is van fejezve, csak nincs még kirakva az egész) és itt sem fogom félbehagyni.
          
          Azt viszont nem tudom pontosan, mikor fogok visszajönni, lehet, hogy egy hét múlva, lehet, hogy kettő, lehet, hogy egy hónap, fogalmam sincs, szóval feel free to unfollow me and anything…
          
          Vigyázzatok magatokra.
          
          Lots of love <3

Üdv!
          
          Elutazom egy hétre, és nem biztos, hogy mindig lesz internetkapcsolatom, ezért lehet, hogy jövő héten nem fogok tudni majd részeket kirakni.
          
          Vigyázzatok magatokra és igyatok sok gyümölcsteát! <3
          
          Lots of love <3