Azt hiszem, ezt sem halogathatom tovább, pedig már rég meg kellett volna tennem. Szeretném elmondani Nektek, hogy befejezem a kritikáimat. Ha őszintén végignézem, amit eddig tevékenykedtem, akkor azt látom, hogy augusztustól ezidáig, mindössze hármat sikerült elkészítenem. Nevetséges, de leginkább sírni való.
Magyarázhatnám napokig a magánéleti okait ennek, de a lényegen nem változtatna: elvállaltam valamit, amit tudtam, hogy nem leszek képes teljesíteni rendszeresen, emberi határidőn belül. Elsüllyedek, de ez a helyzet.
Sajnálom és szégyellem ezt az egészet, de változtatni nem tudok rajta.
Annyi biztos, hogy amikor belevágtam, tényleg csak azért szerettem volna csinálni, mert hiányzott a műelemzés, ami ezentúl is fog. De sosem gondoltam volna, hogy ennyien fogtok érdeklődni az én véleményem iránt és bizalmat adni, hiszen mégiscsak idegenek vagyunk egymásnak, no meg aztán, nem tettem le semmit az asztalra, hogy tanácsokat osztogathassak. De még asztalt sem hoztam.
Így, akikről tudom, hogy nagyon várják a kontárkodásomat, azoknak egy-egy üzenet formájában fogom elküldeni az utolsókat.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki érdeklődött és rendszeresen elolvasgatta ezeket!
