Pianoheart2753

Elveszve...(2)
          	Szóval itt vagyok most. Ugyanott, és mégis előbbre, mint 2019 júniusában. Virtuális detoxot akarok tartani? Nem igazán. Le fogom törölni a már meglévő írásaimat? Egyelőre nem érzem szükségét. Lehet, hogy ezen a platformon több életjelt nem adok magamról? Ez benne van a pakliban. 
          	Esetleg más platformokon tevékenykedek-e tovább? Abszolúte. Vannak ötleteim, és jelenleg is több projekten dolgozom. A diplomahangverseny mellett vannak novella- és regény ötleteim is. 
          	A wattpad iránti ellenérzéseimnek van-e szerepe ebben? Van. Nem leszek álszent. Ez a platform a szélsőségeké. Egyrészt hálás vagyok, mert itt megismertem egy olyan íróval, akivel azóta is tartom a kapcsolatot és az egyik legbizalmasabb kritikusom lett. Másrészt viszont nem az én világom. Nem érzem égető szükségét, hogy itt publikáljak. Ez egy olyan világ, amit nagyon kedvelek. Fájó szívvel hagyom hátra. De nem hiszem, hogy a továbbiakban tudok majd posztolni. 
          	Lesz-e még Storytime? Nem hinném. Nagyon szerettem vele foglalkozni, imádtam írni. De ez a korszak már lezárult. Megnyílt számomra egy másik, új időszak, ami rengeteg izgalmat és reményt tartogat. Aki ismer, az tudja, hogy nem most hall rólam utoljára. Ha pedig csak egy embernek sikerült mosolyt csalni az arcára, érzelmeket felszínre hozni, vagy épp lelkitársat találni benne, már megérte. 
          	Köszönöm mindenkinek, aki időt szakított az írásaimra. Kívánom, hogy továbbra is nagyon jól érezzétek magatokat itt, a Wattpadon, és egy építő közösség részévé váljatok. A sok negatív mögött megannyi pozitív ember és tartalom van itt, keressétek bátran! Ne féljetek sem véleményt megfogalmazni, sem kritikát elfogadni! Ez jobb emberekké, jobb olvasókká, és jobb írókká tesz titeket. 
          	
          	Sayonara
          	Lisa Rouge

Pianoheart2753

Elveszve...(2)
          Szóval itt vagyok most. Ugyanott, és mégis előbbre, mint 2019 júniusában. Virtuális detoxot akarok tartani? Nem igazán. Le fogom törölni a már meglévő írásaimat? Egyelőre nem érzem szükségét. Lehet, hogy ezen a platformon több életjelt nem adok magamról? Ez benne van a pakliban. 
          Esetleg más platformokon tevékenykedek-e tovább? Abszolúte. Vannak ötleteim, és jelenleg is több projekten dolgozom. A diplomahangverseny mellett vannak novella- és regény ötleteim is. 
          A wattpad iránti ellenérzéseimnek van-e szerepe ebben? Van. Nem leszek álszent. Ez a platform a szélsőségeké. Egyrészt hálás vagyok, mert itt megismertem egy olyan íróval, akivel azóta is tartom a kapcsolatot és az egyik legbizalmasabb kritikusom lett. Másrészt viszont nem az én világom. Nem érzem égető szükségét, hogy itt publikáljak. Ez egy olyan világ, amit nagyon kedvelek. Fájó szívvel hagyom hátra. De nem hiszem, hogy a továbbiakban tudok majd posztolni. 
          Lesz-e még Storytime? Nem hinném. Nagyon szerettem vele foglalkozni, imádtam írni. De ez a korszak már lezárult. Megnyílt számomra egy másik, új időszak, ami rengeteg izgalmat és reményt tartogat. Aki ismer, az tudja, hogy nem most hall rólam utoljára. Ha pedig csak egy embernek sikerült mosolyt csalni az arcára, érzelmeket felszínre hozni, vagy épp lelkitársat találni benne, már megérte. 
          Köszönöm mindenkinek, aki időt szakított az írásaimra. Kívánom, hogy továbbra is nagyon jól érezzétek magatokat itt, a Wattpadon, és egy építő közösség részévé váljatok. A sok negatív mögött megannyi pozitív ember és tartalom van itt, keressétek bátran! Ne féljetek sem véleményt megfogalmazni, sem kritikát elfogadni! Ez jobb emberekké, jobb olvasókká, és jobb írókká tesz titeket. 
          
          Sayonara
          Lisa Rouge

Pianoheart2753

Elveszve... (1)
          Kedves olvasó! 
          Te, aki a múltban, jelenben, vagy a mostantól számított jövőben találsz rá az írásaimra. Tartozom neked egy csipetnyi őszinteséggel. Eltűntem. Eltűntem, és nem tudom, visszajövök-e. Az egész tavaly kezdődött. A Storytime 1. évadának vége nagyon jól leírja az akkori érzéseimet. Sokat változott azóta a játékállás, vele együtt változtam én is. Akkor még nyíltabban megosztottam bizonyos dolgokat az emberekkel. Most más dolgokra mondhatom el ugyanezt. Nagyon szép emlékeim kötődnek ahhoz a bizonyos sorozathoz. Ám a második évadban már érezhető volt, hogy ritkulnak, majd megszűnnek a fejezetek. Azt hiszem, rá kellett jönnöm, hogy a blogolás nem az, amiért eredetileg ezt az oldalt választottam. Továbbra is szeretek észt osztani, gondolatfoszlányokat írni, baromkodni írásban. Viszont egyre inkább más irányba terelődik a stílusom, a gondolataim. Óvatosabbnak és tudatosabbnak kell lennem, mit osztok meg, illetve mi az, amit tíz év múlva zenetanárként letagadnék egy diákom előtt. Sosem volt célom, hogy nagyon "píszí", és pártatlan maradjak, aktuális diskurzusokban most sem félek állást foglalni. De ez a platform nem erre való. És amikor politikai, vagy társadalomkritikai irányba vittem a Storytime-ot, már megkondult a fejemben egy vészharang. 
          Én adni szeretnék az embereknek. A zenében, az írásban, a közösségi életem szervezésében is ezt teszem. Elgondolkodtatni, kikapcsolni, motiválni, inspirálni. Ez itt a kulcs. Ez a korábbi Storytime egyes epizódjaival nem igazán fér össze. Belsős viccet elmesélni, magánéletemet kiteregetni, ezeket ma már többször alaposan át kell, hogy gondoljam. Nem csak a jövőbeli énemért tartozom felelősséggel, hanem külön-külön mindenkiért, aki valaha olvassa az írásaimat, és esetleg az írásaim szereplőiért is. Hiába anonim a történet, attól a szavak még lenyomatot hagynak. Egy képet festenek le olyan emberekről, akik biztosan nem akarnák az interneten végezni semmilyen formában.

Pianoheart2753

Kedves valaki, aki idetévedt!
          Nem tudom, hogyan kell bánni a szavakkal. Sosem tanítottak meg, hogyan kell egy novellát illetve kisregényt felépíteni. De szeretek írni. Ha még önzőségből is. De azt tudom hogy a művészet másokért van, mindig van mögötte tartalom. 
          Nem vidám, szivárványokkal és vattacukorízű babarózsaszín felhőkkel borított fantáziavilágok jellemzik az írói stílusomat. De gondolom itt az én mondandóm is eljut ahhoz, aki keresi. Ha bármi észrevételed, ötleted van, azt lelkesen várom!