Na ki szedte össze magát annyira, hogy írjon?
Igen, kivételesen én.
Nos, viccet félretéve:
Sziasztok!
Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, hiszen nem tudtam tartani a visszatérésemmel kapcsolatos ígéreteket. Nem tudom, hogy ezzel nektek, vagy magamnak okoztam nagyobb csalódást, de abban biztos vagyok, hogy mindkettő hatalmas mértékű.
Megértem, hogy ha ezek után senki sem akarná már olvasni a könyvem.
Ha esetleg mégis van ilyen, köszönöm, hogy hónapokat tudott rám várni. Már nem kell sokat, még a héten felkerül az új rész, pontosabban csütörtökön.
Mentegetőzni nem nagyon szeretnék, igazából csak egy kis helyzetjelentést adni, hogy miért tűntem el:
Adódtak elég nagy családi problémák, az iskola sokkal nehezebb, mint vártam, illetve covidos lettem, ami hát... Nem volt kellemes, na. Illetve a lelki állapotom se volt olyan, hogy írni tudjak.
Tényleg, ha már itt tartunk: vegyétek komolyan a szabályokat, hordjátok a maszkot rendesen, fertőtlenítsetek, még akkor is, ha értelmetlennek gondoljátok az egészet. Baromság, hogy a fiatalokra nem veszélyes. 16 vagyok, majdnem kórházba kerültem édesanyámmal együtt. (Mert hiába hinnéd, hogy ha beteg vagy, akkor egyből kórházi ellátás, nem, ez nem így van).
Nem kívánom senkinek azt az érzést, állapotot. Szóval kérek mindenkit, aki ezt olvassa, hogy vigyázzon nagyon magára és a másikra is. Jobb megelőzni a bajt❤️
Na, de sikeresen elkanyarodtam a témától, nem is én lettem volna... A lényeg, hogy itt vagyok, élek és ha bárki is kíváncsi rám, örömmel állok rendelkezésére, hozom ezentúl a részeket.
Köszönöm, ha elolvastad, legyen szép napod, heted❤️