HangaStiller
Üdvözöllek jövő írója,és mélységesen röstellem,hogy kiszakítalak a világodból,ahol olyan elképesztő dolgok születnek,hogy engem is el kell vigyél egy könyvvel minimum(hacsak felolvasó estet nem tervezel csinálni * khm semmi célzás*) .Előszőr a verseid által szerettem bele a szavaidba,aztán elolvastam az egyik álmod,majd a rózsaszirom a szerelemértet,ahova akartam írni,de annyian voltak már ott rajongók,hogy inkább most fejezem ki HATALMAS gratulációm és elismerésem,ugyanis az a történet...Igazából erről hosszasan lehet csak beszélgetni,szóval inkább be fogom a lepénylesőm.
Nagyon jó gondolatmeneteket villantasz,és van tartalma a történeteidnek.Igaza volt annak a kommentelőnek,hogy elgondolkodtatod a népet.
Te vagy a jövő írója,és én igenis akarok egy dedikált példányt,mert találkozni kívánok egy olyan művésszel,aki tizenöt évesen ilyenre képes.
Igen..hát..Ez még szűkszavú volt,ne haragudj...De remélem átment,hogy *most egy visszafogott pukedlivel fűszerezett színpadias cilinder levétel linket telepatizáltam a végére*,így tovább ifjú halandó.
HangaStiller
Huuh hát nem tudom milyen háttér van amögött,hogy nem írsz és mitől függ,hogy mennyire van ihlet,ötlet,és lelkesedés,de szerintem azt tedd,ami boldoggá tesz A LEGESLEGJOBBAN,és ha ez az írás,meg másoknak alkotás(amit ráadásul az olcasóid is értékelnek) ne engedd el.Tényleg,az a legrosszabb dolog,amikor valami hiányzik az életedből,és nem tudod miért van az a lyuk,aztán csak amiatt ami egyszer volt most meg nincs. De félre ne érts!!Nem miattunk,az olvasóid miatt,hanem csak ha neked tényleg olyan,amilyennek érzem,,hogy olyan.
DE a felolvasó estre visszatérve(),hogyha tíz embert minimum érdekelne,simán megéri.Legalábbis én csinálnék,ha tudnék olyat írni,amit ennyien szeretnek.real sure
Ravens_Roses
@HangaStiller Üdvözöllek, a napomat bearanyozó olvasó! Először is: Nem kell röstellned, hogy kiszakítasz ebből a világból. Valójában azzal, hogy leírtad a gondolataid pont hogy visszarántottál abba a világba. Ahogy az elmúlt időszakban tanúsított aktivitásom is mutatja az írás szinte teljesen kiszakadt az életemből. Kezdetben nehéz volt, de mára már szenvedéssé vált minden pillanat, amikor egy újabb és egy újabb ötlet villan fel bennem. Viszont most valami más lett. Sajnos az a fajta ember vagyok, aki elég hamar felad mindent, de ha látom, hogy valakinek tetszik, amit csinálok az akkora erőt ad, hogy újra képes leszek leülni és éjjelek szám rágódni egyetlen mondaton, hogy végre tökéletesnek érezzem; és kimerjem adni a kezeim közül. Másodszor: Nem kell befognod a ,,lepénylesőd". Nyugodtan áradozhatsz a tökéletességemről. ( Ekkor szólal meg az a vékony kis hang a fejemben, hogy ,,Ezt te sem gondoltad komolyan..." :D ) Komolyra fordítva a szót, tényleg érdekel, hogy mások mit gondolnak a műveimről, hiszen egy regényt, egy novellát vagy egy verset mindig ketten írnak. Az író, aki megírja és az olvasó, aki átéli. Ha tudom, hogy másoknak sikerült átélni azt a helyzetet vagy érzést, amit feléjük vetítek az nekem többet jelent a világ bármely kincsénél. No meg, csak úgy tudok fejlődni, ha tudom, hogy hol hibáztam, vagy éppen, hogy miből kér többet a nép. :) Harmadszor: Az elgondolkodtatás számomra mindig fontos volt. Sajnos olyan világban élünk, amely nem veszi észre, hogy a sok film, sorozat és könyv nem egy torz tükröt, hanem egy teljesen egészséges tükröt tart elénk, ezzel megmutatva, hogy nagyon rossz irányba haladunk. És végül: A felolvasó estre lehet, hogy még sokat kell várni, sőt lehet, hogy a dedikálásra is, de hiszem, legalábbis most már -hála neked és a többi olvasómnak- tényleg hiszem, hogy eljön az az idő, amikor telefirkálhatom a saját könyvemből eladott példányokat. :)
