Kedves követőim!
Tegnap nem gondoltam volna, hogy valaha én még be fogok jelentkezni ebbe a fiókba.
Hogy őszinte legyek, a Hello 12.C létezése kísértett. Hiába volt sikeres, nekem kudarc, így visszatekintve. Sokkal de sokkal jobb dolgokról is tudok írni, miért pont ezt a témát választottam? Hülye, éretlen fejemmel miért írtam meg azt a könyvet?
Utáltam, utálom és utálni is fogom. Tegnap, most és jövőre is. Csalódást okoz önmagamban, legszivesebben arconköpném az akkori énemet, amiért időt szánt arra, hogy leírja.
Hálás vagyok, amiért ilyen sokan kedveltétek, dicsértétek az írást és engem is. Köszönöm, hogy akkor annyian támogattatok. Higyjétek el, az akkori, kezdő író szívemnek ez nagyon sokat jelentett, mai napig büszkeséggel tölt el, hogy igenis szerettek. Egy dolgot bánok: a könyvet, amiért szerettek.
Be kell, hogy valljak valamit: nem az írást hagytam abba a csalódás okán. Szimplán elmenekültem a régi könyv elől, egy új fiókba, hogy tiszta lappal indíthassak. Ez idő alatt a szén alkotta írástudományomat csiszolgattam gyémánttá, mely bár nem túl fényes még, de már nem olyan fekete, mint volt.
A könyvet letörlöm, hogy új lappal indíthassak nálatok is. Kérlek adjatok esélyt arra, hogy bebizonyítsam, igenis jó író vagyok, csak rossz volt a témaválasztás!
Köszönöm, amiért végigolvastad! Találkozunk hamarosan, amikor egy új könyv első lapjait oszthatom meg veletek!