Rájöttem, hogy mennyi embernek nincs élete és fent van most is... Pár hozzám hasonló itt, wattpaden böngészget.
Közben mindenki érdekesebbnél érdekesebb dolgokra gondol. (Itt megkérnélek, hogy kommentben írd le az időt és a gondolatod.)
Én mondjuk tökéletes harmóniában vagyok a szobákkal, ugyanis végre nyitott ablak alatt tudok aludni, ami nekem fontos. Sajnos közben rettentő nagy zűrzavar van bennem.
Nem tudom eldönteni, hogy szeretek-e egy embert, hogy egy másikkal hogy is állok, s hogy mi legyen most az életemmel...
Igazából nagyon várom, hogy elkezdődjön a suli, mert láthatók egy gyereket, aki egykor volt a nagy szerelmem... Azóta is szeretem, változatlanok az érzéseim, csak az a baj, hogy nem tudom mi lesz, ha talizunk. Összejönni nem fogunk, de... A szerelem örök tüze bennünk ég.
Viszont ha nem lenne ott az a ,,mi van, ha mégis sikerül vele, és még talán ő lesz a férjem is?" gondolat bennem, simán képes lennék feladni az életem... Öngyilkos lenni... Könnyebb lenne, de valahogy úgy érzem, gyenge lennék. Nem vagyok gyenge! És túl sok célom van! Szóval nem szabad, nem tehetem meg!
És... Azzal a másik emberrel... Hát... Ő szerelmes belém... Talán... És... Én nem tudom, hogy én szeretem-e? De az biztos, hogy hiányozna az életemből...
Szerintetek mit tegyek?
Türjem tovább amit eddig, próbálkoztak teljesen más embereknél, hogy még jobban azt érezzem, az a gyerek az igazi?
Ahhh! Túl nehéz az élet!
-Nasi
