Salvarius

Csudálatos módon még élek, és még írok is. E kettőnek eredményét hamarosan feltöltöm az oldalra. Addig is, ha tudtok valami jópofa kihívást vagy effélét, örömmel venném, szívesen részt vennék ezekben, hogy a komfort zónámon kívül is irogassak.

w_i_l_d_r_o_s_e

Szia! Nem szoktam itt írni, de nem mehetek el szó nélkül a Napkelet, Napnyugat mellett!
          Valami zseniális érzéked van hozzá, hogy megmutasd a Nagyok emberi oldalát, annyira hűen tükrözi minden mondat a személyiségüket,  hogy most sosem volt ismerősként hiányoznak.
          Na és Ady, aki mindig ellenszenves volt számomra... Jelentem, megszerettem! Olyan árnyaltan és tapintattal nyúltál a karakteréhez, hogy visszaolvasva a verseit most Kosztolányival együtt kicsit én is belezúgtam. Legszívesebben rögtön elolvasnám újra Ady szemszögéből is, bár ami azt illeti, bármelyik szereplő történetét ujjongva fogadnám. Ahogy te írsz róluk, azzal visszahozod őket a múlt homályából közénk, az életbe. Szóval ha a jövőben bármi terved lenne még velük, kérlek, ne tartsd magadban! 

Salvarius

Szia! Nagyon sokat jelent, hogy ezt írod, köszönöm szépen. Sokszor az eszemben van mostanság is, hogy írjak, csak aztán elbizonytalnít, hogy minek. Ezek a kedves szavak azt mutatják nekem, hogy van értelme, megéri energiát fektetni ilyesmibe. Remélem hamarosan ismét meggyőzöm magam erről, és összeáll a fejemben valami, ami okozhat egy kis örömet nektek!
            Azt is külön köszönöm, hogy nem szoktál kommentet írni, de itt megtetted. Hálás vagyok érte.
            Nyugatosokat olvasni pedig mindig jó befektetés, ott van a sok eredeti mű, senki sem fog csalódni aki hozzájuk nyúl.:)
Reply

Salvarius

Csudálatos módon még élek, és még írok is. E kettőnek eredményét hamarosan feltöltöm az oldalra. Addig is, ha tudtok valami jópofa kihívást vagy effélét, örömmel venném, szívesen részt vennék ezekben, hogy a komfort zónámon kívül is irogassak.

Salvarius

Szóval el akartam újságolni, hogy találkoztam egy Twitter accounttal, ami Kosztolányi&Karinthy bromancera specializálódott, és csodálatos. Olyan felemelő érzés tudni, hogy másokkal közös elborultságokban osztozunk.
          Meg ha már itt tartunk, nekem is van Twitterem, amit még nem reklámoztam. Mivel nem is használtam. Lauren Ignis néven meglel aki szeretne.

Salvarius

@user61364689 Friciésdide a profil becsületes neve, és köszönjük. Vagyis én köszönöm, és gondolom hogy ő is.:D
Reply

user61364689

@Salvarius ha szabad kérdezni, mi volt a fiók neve? Bekövetnélek mindkettőtöket.
Reply

Salvarius

Kosztolányi Dezső: Ellenség
          		  	
          
          Vajon merre tekint az ő ferde fa-arca?
          Az az arc, amelyre többet gondolok, mint
          azokra, akiknek lelkem eladtam.
          Mert zárt ez az arc, mint beszögelt fa-bódé,
          kinyithatatlan, s rajta hiába
          dörömbölök éjjel is, zárva maradna,
          itt őrzi haragját, hogy el ne raboljam.
          Rejtélyes, rettenetes, régies bálvány,
          bámulatos is, hisz nem szeret engem,
          kit úgy szeretek, nem ért, s tagadja
          vérem és könnyem, szívem és agyam.
          A körmöm, a körmöm is, melyet levágok,
          közelebb van hozzám, mint néki e minden,
          mit én cepelek. Megfoghatatlan.
          Próbálja-e néha lehunyni szemét,
          lélekzeni mélyen és szólni magában:
          "Én is így nyujtom nyomorult éltem?"
          Vagy nem hiszi el, hogy lélekzem én is?

Salvarius

Sziasztok,
          Hoztam egy új írást, aminek remélhetőleg a végére is fogok jutni (már csak azért is remélem, mert már megírtam).
          Az LMBTQ+ T betűjéről, azaz a transzneműségről szól, így szükségképpen érinti a női, férfi, nembináris témákat is. Meg a többi betű körüli kanyargás is felfedezhető.
          Életem legfontosabb szereplői transz emberek voltak, és elkeserít az értetlenség és idegenkedés, ami őket övezi. A jelenlegi helyzet, vagyis a nem- és névváltoztatás jogának eltörlése több ezer ember életét törte meg, akiknek semmi más vágyunk nem volt, csak hogy önmaguk lehessenek.
          Sajnálom, hogy kisemberként nem tudok tényleges lépéseket tenni a jog útvesztőjében. Talán ennyi, amit tudok: odakínálni a szavaim, hogy elegyüljenek mások gondolataival. S létrejöjjön ezáltal valami új fénytörés. Ezt teszem most.
          
          Ez meg itt egy petíció, amivel egyetértve azt írjuk alá, hogy embernek tekintjük az embert.
          https://www.peticiok.com/fenn_akarjuk_tartani_a_nemvaltoztatas_jogat

kicsibilly

Még tavaly találtam rá a Napkelet, Napnyugatra, de csak idén kezdtem el olvasni... Hallod... Neked miért nincs több követőd? Annyira megérdemelnéd a figyelmet. Ugyan csak a 3. Fejezetnél járok, de az a könyv egy kincs... Ezt olvastam nyelvtanon, tegnap este, miután végeztem a Szólíts a neveden akkor kis szeletkéjével, meg matekon is ez lesz terítéken (lehet figyelnem kéne hehe). Szóval valamit nagyon jól csinálsz, ha ennyire lekötöd a figyelmemet! :D

Salvarius

Nagyon szépen köszönöm^^ igazán aranyos vagy, hogy ezt mondod.
            Sokkal több követőm (vagy kattintásom) van, mint amiről valaha is álmodni mertem volna. Nem is értem.
            De nagyon jól esik, ha így vélekedsz, köszönöm a sok kommentet is, feldobják a napomat az tuti! 
Reply

Salvarius

Költők között király, látom koronádat,
          reá a Nap rézpénzt, a Hold meg opált rak,
          mint a népmesében, tiszta lélek vezet,
          s fent az Öregisten Érted vekkedezett;
          el-elkanyarogtál, s mélybe is, meg föntre,
          s ámul széles ország, büszke lehet Csönge!
          Én se ülle-fülle verset fújok Rólad,
          nemcsak árendása vagy a magyar szónak,
          állítom, keményen megnyomva a krétát:
          Arany János óta alig íly poétánk,
          kinek ha könyvébe belelapozának,
          elegendő lészen népe e Hazának!
          Lehelek, mint ama bölcsőre, meleget,
          kívánok napsütést, zsendicét eleget.
          S ránk nevetsz, Szaturnusz kalap-pereméhez
          pöccintve az ujjad, ifjú Hatvanéves –
          S kiknek lábnyomába kívántál itt állni:
          kezét nyújtja Ady, Babits, Kosztolányi.
          
          Csukás István: Weöres Sándor köszöntése