Szia idegen! Amaris vagyok és random ráírok emberekre, mert normális vagyok. Talán túl sokat fogyasztottam csokit és kávét.
Jöjj ön egy történet neked, amit most fogok kitalálni.
*khm*
Réges régen mikor a görög istenek is éltek, Athéna volt Zeus kedvenc, egyben számára legrémisztőbb gyermeke. Athéna minden csatát megnyert amelybe Zeus küldte és ez megrémítette. Ha férfi lenne, elfoglalhatná apja trónját. Azonban egy nap, a harcok megszállottja, Árész kihívta Athénát. A csata évszázadokig tartott, birodalmak hullottak darabjaikra, de a csata végén Árész kényszerült térdre. Athéna legyőzött egy háború istent. Onnantól a győztes háborúk istene volt a beceneve. Azonban egy dolgot nem tudtak. Athénát egyszer már legyőzte egy isten, pedig ereje teljében volt. Ahogy telt az idő, Athénát állandóan követte Árész, visszavágót követelve. Athéna megelégelve színt vallott. Elmesélte, hogyan győzte le őt egy másik isten. Árész vére felpezsdült. Ki lehet olyan erős, hogy legyőzze Athénát? Athéna elküldte Árészt az istenhez, de az a halandók világában töltötte idejét. Árész megdöbbent. "De, ügye az emlékeit megtartotta?" Válaszára a másik isten sóhajtva felelt. "Ivott a feledés leveséből, higy három életen át emberként élhessen, három különböző világban. Ha meg akarod találni, le kell menned hozzájuk. Nem kötelező innod s levesből." Árész hosszasan merengett, majd így felelt. " Jólvan, lemegyek érte, de mondd... Mi a férfi neve? Aki legyözte Athénát?" Kérdésére a másik isten nagy szemekkel bámult rá. " Nem férfi, hanem nő! A nővérem, Amaterasu!"
Plot twist: Amaterasu nem háború isten, hanem a Nap istene.