Sz.....

Szia  
          Szeretnék egy őszinte véleményt mondani a Joyce könyvsorozatodra.
          Először is, imádom. De nagyon is. Emlékszek amikor először fedeztem fel a könyvet. Már akkor tudtam, hogy tehetséges író vagy, amikor Az örök menyasszonyt olvastam. A Joyce pedig dupla annyira bejött. Sokszor olvastam újra és újra, de mindig úgy éreztem valami hiányzik a végéről. Egy kis időre rá aztán láttam, hogy a második része is kijött, így először újraolvastam az első részét, hogy felelevenítsem az emlékeket és újra belészerettem. De nagyot esett az állam a második könyv elején. Nem is jött, hogy végezzek vele. Ne értsd félre, szuperül írsz, csak ott valami széttört bennem. Nagyon rossz volt olvasni, ahogy a kedvenc könyvem főszereplői így szétestek. Aztán 2 évig bele se akartam kezdeni az újraolvasásba. Most mégis úgy éreztem, hogy belevágok, és nem bántam meg. Nagyon tetszett a sok plot twist. Sokszor olyan dolgok történnek egymás után, amire nem is számítana az ember, pedig nekem is elég kreatív a fantáziám . A “szeksz” jelenetekről nem is beszélve, azok csak a hab a tortán. 
          Viszont szomorú, hogy az egész story egy megcsaláson tornyosúl. Miközben olvastam úgy éreztem, mintha két külön univerzum lenne. Valahogy nem kattantak össze a darabok a puzzle-ben 
          Néha elképzelem milyen lenne más folytatással, de olyan jól mint te senki se tudja elképzelni.
          Köszönöm a türelmed ehez az üzenethez, remélem nem értelmeztél félre semmit. Legyen egy szép estéd! 

          A fiatal király, szigorú tekintettel bólintott a két hóhérnak, amikor a két szerelmes utolsó, könnyes pillantásait vettete egymásra. Fejük egy, már százak rászáradt vérével tarkított rönkön feküdt, térdüket a kavicsok nyomták, mélyedést hagyva maguk után.
           Bár a herceg rendelkezett a tűz erejével, szerelme pedig a vízzel kapcsolódótt, a tizenkét birodalom uralkodói közül, tízen jelen voltak, így erejük kevés, szinte haszontalan lett volna ellenük.
          Annyit akartak, ha már eljött rövid életük vége, hogy megérinthessék egymást még utoljára, aztán együtt lépni a másvilág ismeretlen ösvényére. A hercegnő kinyújtotta reszketeg karját a herceg felé, akinek még szarva épphogy csigásodni kezdett, alig díszítette néhány barázda. Szerelmes tekintetüket félelem, fájdalom, bűntudat koszolta be, azonban a fém élén máris megcsillant a nap fénye. Épp, amikor ujjaik összeértek volna a hóhér magasba lendített, hatalmas bárdja véget vetett történetüknek, majd a kavicsok közé szökő, vörös vérükön megcsillant a napnak halványodó arany sugara. 
          Mit vétettek? 
          Szerették egymást. 

Amikor már azt se tudom mit is akarok írni  ×.×  
          
          Az út csúszik az este esett eső ráfagyott   miatt
          
          Hogy mit tessék??? xD
          

JOYCE időszakból valaki? Már 7 éve, hogy az első részt közzétettem, akkor még Szandrabakk - ként. Most pedig a harmadik részt írom, talán újra írom az első kettőt is, ha lesz időm. Kedvencem a saját írásaim között, mert rendkívül élveztem írni. Rengetegen olvastátok már el, írtátok le gondolataitokat, és jó sok csillagot is kapott. Talán ezért is érzem, hogy érdemel egy újabb fejezetet, ami talán még idén napvilágot lát. 

JOYCE - Váratlanul ( harmadik rész) 
          
          Minden akkor kezdődött, azon a bizonyos nyáron, amit hosszú évek óta először otthon töltöttem a bátyámmal, és a legjobb barátjával, akire szinte már a testvérként tekintett, én viszont gyermekkori fellángolásként. 
             Az első perctől kezdve volt köztünk, szikra, de nem gondoltam többnek szexuális vonzalomnál. Kalandokat ígért nekem a nyárra, amiket be is váltott. Soha nem éreztem még magam olyan jól, mint vele. Más barátaim is lettek, és fantasztikus nyarunk volt, de leginkább Roy volt rám ágy hatással. Az együtt töltött idő megváltoztatott köztünk mindent. Egymásba szerettünk, bár a suli miatt féltem belevágni egy kapcsolatba, de a mély érzelmek felülírták aggodalmam, és a távolság ellenére is belevágtunk. Nem ment zökkenőmentesen, és eközben véletlenül ráleltem az iker testvéremre, aki egy az egyben ugyan úgy nézett ki, mint én. Kiderült, hogy a szívtelen apánk végett kerültünk ilyen helyzetbe. 
             Idővel felnőttünk, ahogy a felelősségeink is. A barátaink eltünedeztek mellőlünk, a család maradt. Roy alól kicsúszott a talaj, és borzalmas döntéseket hozott. Megcsalt, és én eltűntek, kiléptem az életéből. Egy éjszakás kalandba futottam, majd teherbe estem. Így vált Tom az életem részévé, eleinte csak apaként, majd idővel az érzelmek vették át a szerepet, és összeköltöztünk. Hihetetlenül boldognak éreztem vele magam, de egy balesetben elvesztek az emlékeim az együtt töltött időnkről, így újra kellett kezdenünk, de már hármasban, a kislányunkkal. Időközben kiderült, hogy David és Tom testvérek, így a bátyám is megtalálta az ő vérszerinti családját.
              Úgy tűnt hosszú ideig, hogy igazán jó úton haladunk, és boldogok vagyunk mindannyian, miután Royjal is adtunk egy talán, normális lezárást a kapcsolatunknak, mert még senki sem tudta, hogy a történetünk folytatódik. 
              

Képzeld el, hogy reményekkel telve vágsz bele az utolsó gimnáziumi évedbe! Szinte minden a szokásos medrében folyik, még az új diák sem képes megbolygatni a fejed,
          legalábbis ezt hiszed, 
          majd egy tragikus esemény után az első lesz, aki mosolyt tud csalni az arcodra, miközben mindent, és mindenkit utálsz.
          Vagy, hogy az a lány lesz a legérdekesebb a számodra, akit előtte unalmasnak, érzéketlennek hittél, mégis eltávolodsz tőle, ostoba indokokra hivatkozva.
           Mi van, ha a legjobb barátod élete veszélyben, miközben ráébredsz, hogy beleszerettél, de ragaszkodsz a barátságotokhoz, mert nem akarod elveszíteni? 
          Hogy mondanád el A lánynak, hogy olyan hibát vétettél, aminek végleges következményei vannak, és ha melletted marad, rá is hatással lesz? 
           Hogy küzdenél meg a tragédiák sorával, amik villámként csapnak le rád, miközben a nem is olyan átlagos problémákkal teli kamaszkorod próbálod túlélni?
          
          
          Két kérdésem maradt. 
          Érdekel?
          Olvasnád? 

Sziasztok.
           Gondolkodok azon, hogy szívesen adnék ki könyvet, ám de borzasztóan bizonytalan vagyok. Itt wattpadon is félve teszem ki amit írok, nem hogy kiadóknak küldjem el. Szóval csak az érdekelne, hogy van-e köztetek valaki, ismertek-e valakit, tudtok-e olyan oldalt, ahol szakmai szemmel beleolvasnának, és véleményt alkotnának, hogy tudjam merre kéne fejlődjek. Mert persze azt érzem, látom, hogy nem kiadásra érettek a történeteim. Talán soha nem érem azt a szintet. 
          
          Előre is köszönöm bárminemű segítségeteket! 

  Persze ami mindenkinek feltűnik egy gimiben egyből, ha új srác lépi át az iskola kapuit. Főleg, ha nem is akármilyen. Mert ugye egy szemüveges, nyegle fiú senkit sem érdekel, de ha ez a srác vörös hajú, izmos, és feltűen helyes; ráadásul rosszfiús kisugárzása van, és kék tekintetétől nedvesednek a bugyik, arra nincs, aki ne kapná fel a fejét. Nem tagadom, hogy amikor megláttam, ugyan úgy szemügyre vettem, mint mindenki más, de ennyi volt. A srác tovább sétált, én meg visszatértem a saját dolgaimhoz. Az első évemben ért sorscsapás után, nulla volt az értéke, a pasikhoz való kedvem átlagának. Na meg a szüleim se repestek volna azok után egy újabb pasinak. Konkrétan szó szerint megtiltották, hogy míg iskolába járok, közöm legyen bárkihez is. Őszintén, meg is értem.
          
          
          
          
          
          
               Tuti baj van a fejemben, mert igen, ez egy új történet ízelítője. Már sorban az ötödik vagy hatodik, amibe belekezdtem. Eddig ezzel haladtam a legtöbbet. A többi meg remegve várja, hogy folytassam. (nevetős fej) 
          
          Kinek keltette fel az érdeklődését?
          
          

- Mindketten tudjuk, hogy te is velem akarod tölteni az éjszakát. - csókolt bele a nyakamba, és az ajkaimat kéjes sóhaj hagyta el. Szabad keze a derakamnál húzott még közelebb. 
          - Mondd ki Joyce, hogy erre vágysz! - haladt lejjebb, aztán vissza, majd megállt, és a szemembe nézett. Hirtelen emelt meg, így az ölébe kerültem, és még jobban érezhettem milyen kemény oda lent. Tudtam hogy végérvényesen bemocskolom a lelkem, és ha meghalok ezért számolnom kell majd; de olyan erős vágyat éreztem iránta, főleg hogy csak a ruha választott el tőle, hogy már ott neki adtam volna magam.
          
          
          Hogy tetszik az ízelítő?  (őszintén) 
          
          Nem haladok valami gyorsan a Joyce folytatással. Jól szeretném csinálni, de úgy nehéz, hogy tökre nincs semmi önbizalmam, hogy tényleg jó - e, amit írok. 
          Sokszor nagyon lehúzom magam, írás közben.  Úgy érzem szinte minden történtnél, hogy hiányzik valami. Vagy hogy szar az egész. :/ Aztán eszembe juttatom, hogy nem olvasnátok ennyien a sztorikat, ha olyan borzalmas lenne. Szóval, mindenesetre igyekszem a legtöbbet kihozni ebből is, és minél előbb. 
          
          Puszi <3
          

Sziasztok! Múlt vagy jelen időben szerettek olvasni?
          
          Elkezdtem egyszer jelenben írni, már nem is tudom miért, de mai napig úgy írok, és éppen most gondolkodtam rajta, hogy jó-e ez így?
          
          Ti mit gondoltok? Engem most egy kicsit megzavart...