Hello!
Ugye írtál a profilomra, h biztosan a pokolra kívánlak, de azért boldog 14. Születésnapot. Nem kívánlak a pokolra. Már régen túl vagyok az egészen. Csak először szarul esett. De volt, aki segített. Figyelj... Értem, hogy szerelmes vagy. De egy dolgot még mindig nem értek (na jó. Igazából 3mat); miért nem szóltál hamarabb? Az volt a profilképem az online oktatás kezdete óta...
A másik az az, hogy tudod te, milyen szar érzés volt azt olvasni, hogy Olivér nyomorultnak hívott? Te értelmi fogyatékosnak, aztán gyerekesnek. Na, akkor sírtam. Meg tegnap is másfél órán keresztül. De inkább mindegy, mert megint önsajnáltató leszek.
A harmadik az az, hogy mivel érdemeltem mindezt ki? ÉN voltam melletted, amikor sírtál, nem OLI. VAGY ZOÉ. És én nem vagyok haragtartó, csak fájt. Rohadtul. Mert én mindig ott voltam. Te meg akkor cserben hagytál…
De mindegy, megtörtént. El kell engedni. Mint mondtam, túl vagyok rajta. Csak szarul esett, hogy mikor megkérdeztem, hogy kivel vagy a Mekinél, annyit írtál, hogy: A sulin kívül vannak még barátaim. Én meg ez a: Jó? Oké? Most mit tettem?
Ennyit akartam. További szép napot!
