Sziasztok!
Úgy gondoltuk, hogy tartozunk nektek, olvasóknak annyival, hogy bocsánatot kérjünk a kavarodás és eltűnés miatt.
Bocsánatot kérünk tőletek.
Kaptunk nagyon sok üzenetet, hideget-meleget, amik jól estek, jogosak voltak és nehezen vettük rá magunkat, hogy "kiálljunk" elétek. Köszönjük az aggódó olvasóknak, hogy érdeklődtek a Surgebookon is, amire miattunk mentetek fel, mi mégis eltűntünk. Az ok pedig egyszerű volt; nem tudtunk írni.
Jöhetne a kifogások tömkelege meg a sajnáltatás, hogy miért nem értesítettünk titeket erről, miközben annyira vártátok a történeteinket. Ezzel szemben mi inkább ezt mellőzzük és nyíltan kimondjuk, hogy nem volt már kedvünk az egészhez. Az írásunk elkezdett egy olyan irányba menni, ami már nekünk sem tetszett. Hatásvadász, mások igényeire formált, se füle se farka sztorikba, amiknek a nyálcsorgatás volt a célja. Nekünk pedig ez már nem volt ínyünkre; és nagyon sok olvasónknak sem.
Emiatt ihlet sem jött, kedv sem volt, az pedig, hogy nem értesítettünk titeket csak azért volt, mert még magunk sem tudtuk, hogy mit szeretnénk. Eredeti terv az volt, hogy nem írunk többet és könnyebb lett volna búcsúzkodás nélkül elválni tőletek; legalábbis nekünk.
Ezzel szemben Taeterrel hetek óta beszéljük, hogy hiányzik az írás, hiányoztok ti, hiányzik a Wattpad. Nem csak az írás miatt, hanem a közösség miatt is, akik mindig olvastak, szerettek minket, kommunikáltak velünk szinte minden héten.
Terveztük azt is, hogy új platformon leszünk, teljesen tiszta lappal kezdve, eltitkolva, hogy mi vagyunk. Elvetettük. Nem lett volna etikus. Egyelőre ez a megoldás tűnt a leginkább olvasóbarátnak.
Szóval visszajöttünk, szeretnénk újra írni, amennyire időnk engedni és újra tartani veletek a kapcsolatot, mert ez a mi második kis otthonunk. Tudjuk, hogy megkapjuk majd a hideg zuhanyokat tőletek, amik jogosak lesznek, de mi ezt bevállaltuk azzal, hogy visszatértünk.
Hát akkor... Üdv újra nektek, Terapeuták. Reméljük visszafogadtok minket.
Taeter & Pompi
