A jó történeteket vérrel írják... minden meséért áldoznia kell valakinek, fájdalmat és könnyeket kell áldoznia. És az ilyen áldozárokból lesznek a hősök... vagy a legendák szörnyei...

Mi keressük ezeket a világokat. Mi ismerjük az ismeretlen földekhez húzó honvágyat. Mi ezekért az álmokért küzdünk, és ezerszer is meghaltunk már értük, főleg, ha tudtuk, hogy elérhetetlenek. Mi teremtünk, és ez a végzetünk, mert csak valami ősi, réges rég halott mágiát akarunk megérinteni, de a legtöbb, amit kaphatunk, az az, hogy az újszülött varázslatunk híreket adhat arról, ami talán nem is létezett.

És ha kihunynak a fények, eljön a mi időnk, mert bármennyire is kedvesed a nap, bármennyire simogat a fény és a meleg, bármennyire is ember vagy, ha a Hold arcába nézel, életre kel benned az igazi valód, és átjárnak a csillagok meg sem történt emlékei, te pedig érezni fogod, mennyire hívnak az éber álmok, amik karnyújtásra táncolnak, elég magadhoz ölelned őket.