Sziasztok!
Na, ez a poszt egyrészt vicces lesz (remélhetőleg), másrészt viszont, ha a karakterszám is engedi, azt is leírnám, milyen, az Akashi mondja... című ficemet érintő komolyabb dolgokon gondolkodtam el az elmúlt néhány nap során.
Mert igen, újraolvastam. A saját ficemet. (Az utolsó 10 fejezetet, de hé, az nem fontos :D )
Érdekes, hogy egy idő után mennyire más lehet az ember elgondolása a saját munkájáról is. Szóval épp matek analízisen ülve, az alábbi gondolatok merültek fel bennem:
Yukiji jobb ember, mint én, mert amikor a 37. fejezet tájékán meg akarja dobni Akashit valamivel, nem teszi, pedig meg kellett volna :D
Yukiji jobb ember, mint én, mert csak gondolatban oktatta ki Akashit arról, mégis hogy viselkedett.
És Yukiji megint jobb ember, mint én, mert már csak makacsságból is kisétáltam volna a teremből, amikor a másik Akashi elhívja őt, hogy letisztázza, mi is a helyzet (a fic végén, nem az elején. Azt nem mertem mostanában elolvasni, mert azt hiszem, Akashi ott be is zárja az ajtót, és szekunder szégyenérzetem lenne azt realizálva, mit írtam 13 évesen).
Úgy olvastam végig ezt az utolsó 10 fejezetet, hogy néha én magam is elképedtem, miket látok. Őszinte reakciók:
- Ez tényleg megtörtént? * Pikachu fej *
- Azta, nem is olyan rossz ez így, én anno azt hittem ez hülyeség.
- Miért használom ilyen sokszor, hogy "ami azt illeti", és "meg kell, hogy mondjam"?
- Nagyon jó voltam a szinonímákban, Yukiji rossz érzései kész spektrumot kiadnak.
Hirtelen ennyi jut eszembe, a végső tanulság viszont kicsit más irányba ment el számomra. Ugyanis főleg a Randi különrésszel összenézve, nagyon az az érzésem támadt, hogy valami nem oké azzal, ahogy Akashi két személyiségét kezeltem. Még a sima könyvben egészen oké volt, de a Randi résznél már annyira máshogy kezelem őket, hogy csak na. Kicsit furcsa ez így nekem utólag. Annyira furcsa, hogy azon is elgondolkodtam, kellene írni valami néhányrészest csak ennek a tisztázására.
--
És folyt köv. a következő posztban.
