„A könnyek könyörögve utat kérnek, nekem innentől érzem, hogy nincs hatalmam felettük; szabad utat kapnak."

„Ha egyszer adnál rá alkalmat, hogy elmeséljek neked mindent, nem én sírnék, hanem te."

„És kérlek ne add fel ha nehézzé válik szeretni engem."

„A szememből indul, de a szívemből ered, arcomon gördül, de a lelkemre csepeg."

„Szeretek negatív lenni, mert így a legroszabbra számítok, és annál már csak jobb lehet minden."

Asszem most van az, hogy teljesen bezárkózok. Teljesen. Talán örökre. Valószínűleg.
Hogy miért?
Mert ha megszólalok akkor mindent elszúrok. Minden rosszabb lesz. Minden csak még jobban összekavarodik. Minden mondatom máshogy sül el, mint ahogy szeretném. Minden amit érzek hamis, ha teszek bármit is, az is az lesz. Azért hamis, mert csak a saját szemszögemből ismerem a történteket, és így nem lehet valós képet kapni.
Ez mindig így van.
Nem érdemes semmit csinálnom. Csak maradjak csöndbe és ne szóljak semmit. Legyek semleges.



addig fogom gyakorolni, míg menni fog...