Minden egyes story nem csak egy történet, mind életre kel és magát írja, én csak segítek. 

Az író csak egy segéd, a toll az, ami nyomott hagy. A szereplők és az akció az, ami fontos és gyönyörű. Ahogy ők viselkednek és léteznek, mert ők is élnek. Ott vannak köztünk, még ha észre sem veszük, hisz ők már élnek.

 A mesevilágban, a történetek és csodák világába egy meghívást küldenek, amit nem kéne visszautasítanod.

Hisz a varázs maga a könyv, ami magába ragad. 

Ha egy komplexebb témáról beszélünk szeretem ha a partnerem tud új érveket/okokat felhozni és a párbeszéd nem egyirányú. Mert a kommunikálás úgy jó, ha új dolgokat tanulhatunk, vagy oszthatunk meg a másikkal, így izgalmas.

Sok különböző fajtájú témában tudok és szeretek azonosulni, nyitott vagyok bármilyen fajta mondanivalóra, ha az nem rossz indulatból íródik. 

Szeretek emberekkel ismerkedni és barátkozni, nem ítélkezem, de azért fontosnak tartom az első benyomást, mert az nem ugyan az, amit mutatnak meg amik valójában. Mert nagyon sokszor a kettő nem egyezik, de én szeretem megtudni, milyenek az emberek valójában.

Sokszor szeretnék az emberiséghez eljuttatni gondolatokat az életről meg akarmiről és erre a legjobb megoldás az írás volt, és mindig az is lesz. Az a folyton fejlődő és kegyetlen világban ez az egyetlen ami megmarad. Ezért is kell arra figyelni, hogy a szavaiddal mire utalsz, a kiejtésük idején, de az íráskor más. Kitudod törölni és újra írni.
  Jobbra, szebbre,
kegyesebbre.

De az írt betűkkel hatalmas mondanivalót közölsz a körülötted élőkkel, mert az emberek ebben a rohanó világban, sokszor nem hallanak, de látni, látnak. Viszont indokot is kell adj, hogy észrevegyenek.


By.: Wisziszipi