Sziasztok!
Az előző évben megint nem sikerült itt nagyon aktívkodnom sajnos. 2020 és 2021 egyaránt olyan év volt a számomra, amit csak egyszerűen el szeretnék felejteni.
Ahogy növünk fel, egyre több dologgal kell megbirkóznunk és ez van, akinek kevesebb és van, akinek több. Teljes szívemmel szeretem még mindig a BTS-t, szeretni is fogom őket ameddig csak lehet. Regeteget segítettek nekem már gyerekkorom óra, de rá kellett jönnöm az utóbbi pár hónapban, hogy az a szeretet, amit ők adtak/adnak nekem, már kevés. Mindig különc voltam, kevés barátom (konkrétan egy) volt, otthon ültem és sorozatokat, animéket néztem, szerkesztettem, olvastam vagy írtam. Néztem, ahogy a velem egyidősek moziba mentek, korcsolyáztak és csak jól érezték magukat. Együtt. És ez egy ideig nem is zavart. Azonban az utóbbi időben valami megváltozott bennem. Talán az, hogy felnőttem, de lehet az is, hogy csak egyszerűen arra a szeretetre vágyok, amit évek óta nem tudott megadni nekem senki, mert magamba zárkóztam és nem nyitottam a világ felé.
Nem zárkózhatok be minden egyes toxikus ember után a szobámba és nem hibáztathatom mindig csak magamat. El akarom fogadni magam, barátkozni, bulizni, utazni akarok. Boldogan tölteni a tinédzser és 20-as éveimet. Nem megfutamodni, miután egy olyan ember szól le, aki nem is ismer engem igazán. Enni szeretnék anélkül, hogy bűntudatom lenne utána. Olyan ember akarok lenni, akinek az életét nem mások befolyásolják. Mert mindannyian megérdemeljük, hogy úgy éljük az életünket, ahogy azt mi szeretnénk.
Ne haragudjatok, nem vagyok a legjobb formámban, de igyekszem. Sosem írtam még ilyeneket az internetre, félek is miatta. De azt hiszem, ez egy újabb lépés előre. Ez nem egy búcsú, csak egy új kezdet. Hiányoztok, nagyon is. Hálás vagyok, ha ezt elolvastad és legyen csodaszép napod <3