"A tiltott gyümölcs mindig édesebb és csábítóbb. Ez kibaszottul igaz! Tudom, hogy nem érhetek hozzá és értelme sem lenne, mert maximum egy gyomrost kapnék viszonzásul, mégis olyan mértékű a sóvárgásom iránta, ami már-már agresszióba csap át. Hogy ez mit is takar? Legszívesebben megütném, hogy lássam őt is szenvedni. Lekötözném, hogy érezze milyen a tehetetlenség. Le akarom törölni azt a gúnyos mosolyt az arcáról, ami mindig kiül rá, amikor rám néz! Azt akarom, hogy sírjon! Azt akarom, hogy miattam könnyezzen az a megvető, mégis őrjítően csábító tekintete… csak egyszer! Ha csak egyszer megkaphatnám! Istenem… "
Igen, élek bár a napokban tapasztaltam, hogy ami nincs fent facebookon az nem is létezik...mindegy, egyéni szocprobléma.
Mentségem az nincs, kivéve ha a munka annak számít. Pedig vettem ötöslottót, de nekem sosem volt szerencsém ilyen téren. Csak marad a szenvedés napról napra...ez megint egyéni szocprobléma.
Egyébként olyan cukik vagytok! Meg iszonyat türelmesek, amiért elismerésem. Bárcsak nekem lenne ekkora kitartásom...
Volt egy 3 hónapos mélypontom. Elmúlt? Nem...hahaha...de ez van.
Nem azért jöttem, hogy ígérgessek, inkább csak azért, hogy még mindig nem adtam fel.
Három könyvem van félig készen és egy vázlatokba szedve, de nem érek oda, hogy valamelyiket be is fejezzem.
Ha lassan is, de készülnek.
Kevés idővel és a magamnak való megfelelési kényszerrel együtt néha halott ügynek számít, hogy hulla fáradtan összeszedjem a gondolataimat és valami értelmeset alkossak.
Annyira meg már ismerhettek, hogy nem fogok semmit kitenni, csak azért, hogy meglegyen a mennyiség. Na mindegy...
Majd valamikor jövök. :)
