_PiciPici_

Szia! Megint én vagyok. Elolvastam a könyved, és nagyon tetszett. Tényleg sikerült elég jól megfogalmaznod, hogy mennyit is számít egy perc.
          
          
          Úgy gondolom, hogy érdekesen gondolkozol. Kifejted a dolgokat, és aztán próbálsz magyarázatot adni rájuk. Nagyon érdekes volt a történet, főleg akkor volt a legjobb, amikor igyekeztek elérni a vonatot. Nem találkoztam, még olyan könnyvel/íróval mint a tied. Nagyon megérintett a történet, és úgy gondolom, hogy ez még jobbra is fordulhat. 
          
          Tudod, lehet hogy kevesen olvassák a könyvedet, de nézz rá arra a két lelkes kommentelőre, akiknek nagyon tetszett a könyved, ahogyan nekem is. Ha birod kérlek üzend meg a helyemben annak a személynek aki csinálta a borítót, hogy nagyon tetszik a munkája.
          
          Gondoltam mielőtt befejezném az üzenetet, megosztom veled egy ötletemet, amit lehet meg is valósítok. Az ötletem neve Szívdobbanás lenne, habár történetet, még nem igazán találtam ki hozzá. Gondoltam szólhatna egy olyan személyről, akit kevésbé vesznek észre mégis ott van. Akit sok teherrel nyújtanak az iskolában, és ő ezt mind elvállalja. Akinek a családja mondhatjuk azt is hogy összeomlott. Kérlek, ha van bármi ötleted, hogy mi történhetne a könyvben, azt oszd meg velem, mivel érdekes történeteket tudsz kitalálni.
          
          Az Egy Perc című könyvedben örökbe fogadott gyerekek szerepelnek, ami őszintén nekem soha nem jutott volna eszembe. Valamint az se, hogy megszöknének onnan, vagy bármi ilyesmi. Való életből, én kevésszer merítek ihletet, és inkább a misztikus dolgokkal foglalkozom, habár a való világban én is csak magamba fordulok, és nézek ki a fejemből. Elgondolkozok érdekes dolgokon, de még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megosszam másokkal.
          
          Köszönöm előre is ha válaszolsz, vagy segítesz, valamint azt is köszönöm, hogy megihlettél.
          Üdv: Amy

Szia. Láttam az Egy perc című könyved. Gondoltam válaszolok a kérdésedre, habár nemtudom mit fogsz reagálni. Ami azt illeti, megfogott a kérdésed. Habár én inkább az idő lassulásán és gyorsulásán, és miegymás megmagyarázatlan dolgokon szoktam gondolkozni, ez még nem jutott eszembe.
          
          Egy ideig gondolkoztam a kérdéseden. Habár egy percet, sokan egy nagy semminek vesznek, én úgy gondolom, hogy sok idő. Gondolj bele, egy perc alatt, mennyi mindent eltudunk mondani, mennyi mindent megtudunk jegyezni. Sokan mint mondtam, van, hogy nem használják ki ezt az egy percet.
          
          Még nem kezdtem bele a könyvedbe, mert először szerettem volna megpróbálkozni a válaszadással, és én kíváncsian fogom elolvasni a könyved. Ugyanis az első mondatnál megálltam, csak hogy előbb ezt megírjam, de már akkor tetszett, amikor a leírását olvastam a könyvednek.
          
          Köszi a kérdésed. Öröm volt rajta gondolkozni.