Ok
Félek a gondolataimtól, és azoknak megjelenésétől. Talán ezért vagyok képtelen leülni és leütni egyetlen betűt is arra hülye laptopra. Félek szembesülni az elmém és a gondolataim fizikai formájától. Hogy miért? Magam sem tudom... talán az emberi természettől fogva félünk saját magunktól, fizikai és szellemi megjelenésükntől. Vajon mit tartogat előlünk a lelkünk, a személyiségünk? Tényleg ez volnék én? Állandóan önigazoljuk magunkat, mások véleményét kérjük ki és különböző teszteket töltünk ki önmagunk megismerésére és arra mégsem jövünk rá, hogy az ismerkedés mégis belülről kezdődik. Más esetben egy olyan szerepbe kényszerítjük magunkat, amit ismerünk, mi alakítunk de mégsem adjuk benne teljes valónkat. Visszatérve... nem tudom miért nem írok többet, szinte égek a vágytól s mégis ha leülök, ez történik. Számtalan ötlet, gondolat lángol fel bennem, hiszen mi van ha... Senkinek nem szabad a "mi van ha" hibába esnie, teljesen felesleges. Csak csináld, élj a pillanatnak és alkoss. Akármilyen szlogenesen hangzik, talán igaz. Ha eszedbe jut valami, tedd meg és ne halogasd. (ezt pont én mondom hahahhaha) Szóval mostantól igyekszem dolgozni ezen az írásos ügyön hehe... ><"
