Néhány fejemből kikívánkozó gondolat:

Kevés ember tapasztalhatja meg, mi is a szabadság valódi jelentése, azonban, ha írásra adod a fejed, megtalálod azt a helyet, ahol mindentől és mindenkitől elszigetelődhetsz, ahol végre szabad lehetsz. Minden betű, minden szó és minden mondat, mely a fantáziádból ered, a függetlenséged mértékét jelzi. Mindössze hagynod kell, hogy az alkotás szépsége egytől-egyig magával ragadjon, elszakítva téged a csúf valóságból egy általad elképzelt világba. Egy olyan univerzumba, ahol a korlát az ismeretlen fogalmak közé tartozik. Egy olyasfajta idősíkba, ahol nem létezik személy, aki kiélvezhetné feletted felsőbbrendűségét. Csak te vagy, a szavak és a képzeleted. Kizárólag TE szabod a határokat!

Részemről az írás nem egy hobbi, amit akkor végzek, mikor hatalmába kerít az unalom. Számomra ez egy valódi kinccsel ér fel, hisz nekem megadatott azon jó dolgok egyike, hogy alkothatok, kifejezve ezzel az összes emberi érzelmet, mely a földön található. Minden apró tapasztalatfoszlányra éhezem, amit az élet elém tol, ezáltal azonnal élek a lehetőséggel és igyekszem megragadni azt. Hogy őrült lennék? Talán, erről nincs bővebb információm, de tudom, az írás felér nekem a szabadsággal és az életben található pozitív dolgok egy hatalmas százalékával. Ugyan akadnak mély pontok, mikor a hátam közepére sem kívánom a betűket, máskor meg el sem tudom képzelni a napomat anélkül, hogy ki ne írnám azon gondolatokat, melyek megtelepedtek elmémben. Ez számomra az írás, mint az alkotás egyik darabkája. Ez számomra a felhőtlen szabadság.