____YoungMi____

Heyyo guys
          	
          	Igen, nem vagyok nagyon aktív egy jó ideje, de mostanában neki neki álltam új részeket írni, de a jelenlegi körülmények miatt hódziher, hogy "Az út a csúcsig.." könyvem nem lesz folytatva, és törölve is lesz.
          	
          	Az ok az, hogy miért nem írom át, egyszerű. Már el van bennem képzelve a sztori, és hiába írom át más tagra, ugyanúgy a hányinger fog kerülgetni, mint most, hiszen én tudom, hogy nem így volt eredetileg, és a vizuális elképzelést nem tudom megváltoztatni magamban.
          	
          	Bocsánatot kérek attól a pár embertől, akik követték a sztorit, de sajnos én már nem akarom többé felvállalni. :c
          	
          	A többi könyvem/oneshotom át lett/lesz írva, hiszen azokban nem oszlopos tagja a történetnek, így csak szimplán nincs bennem részletesen "odavizuálva" a helyszínekre a karaktere.
          	
          	A témával kapcsolatosan, hogy mi van vele, nem akarok nagyon senkivel sem beszélni, de ha valaki (elolvasta idáig, és) valami lelki problémával küzd, hozzám nyugodtan lehet jönni <3
          	Tudom, nehéz az ilyenekről beszélni, és mindenki fél, hogy szülők ne tudják meg, vagy nehogy pszichológushoz keljen fordulni, vagy netalántán a rendőrség be legyen vonna. Tudom milyen érzés, én is benne voltam/vagyok ilyen szituációkban.
          	De az mindig tud segíteni és könnyíteni, ha valakinek kiöntöd a lelked kínját, főleg ha az még tud is segíteni valahogy. Az utóbbit nem garantálom, de meghallgatni mindenkit megtudok, és meg is fogok, és ilyen, komoly dolgokat nem jó, ha magatokban/magunkban tartunk.

____YoungMi____

Heyyo guys
          
          Igen, nem vagyok nagyon aktív egy jó ideje, de mostanában neki neki álltam új részeket írni, de a jelenlegi körülmények miatt hódziher, hogy "Az út a csúcsig.." könyvem nem lesz folytatva, és törölve is lesz.
          
          Az ok az, hogy miért nem írom át, egyszerű. Már el van bennem képzelve a sztori, és hiába írom át más tagra, ugyanúgy a hányinger fog kerülgetni, mint most, hiszen én tudom, hogy nem így volt eredetileg, és a vizuális elképzelést nem tudom megváltoztatni magamban.
          
          Bocsánatot kérek attól a pár embertől, akik követték a sztorit, de sajnos én már nem akarom többé felvállalni. :c
          
          A többi könyvem/oneshotom át lett/lesz írva, hiszen azokban nem oszlopos tagja a történetnek, így csak szimplán nincs bennem részletesen "odavizuálva" a helyszínekre a karaktere.
          
          A témával kapcsolatosan, hogy mi van vele, nem akarok nagyon senkivel sem beszélni, de ha valaki (elolvasta idáig, és) valami lelki problémával küzd, hozzám nyugodtan lehet jönni <3
          Tudom, nehéz az ilyenekről beszélni, és mindenki fél, hogy szülők ne tudják meg, vagy nehogy pszichológushoz keljen fordulni, vagy netalántán a rendőrség be legyen vonna. Tudom milyen érzés, én is benne voltam/vagyok ilyen szituációkban.
          De az mindig tud segíteni és könnyíteni, ha valakinek kiöntöd a lelked kínját, főleg ha az még tud is segíteni valahogy. Az utóbbit nem garantálom, de meghallgatni mindenkit megtudok, és meg is fogok, és ilyen, komoly dolgokat nem jó, ha magatokban/magunkban tartunk.

____YoungMi____

Mostanában (pff, már nyár eleje óta) nem vagyok túlságosan a toppon érzelmileg, így most egy darabig (amíg nem rendeződnek a dolgok), nem lesz semmilyen formában rész, mert semmi erőm nincs az íráshoz, és ha kényszeríteném magam, akkor csak fos lenne, és méginkább demotivált lennék. Bocsi mindenkinek, aki várja a részeket :c

____YoungMi____

Amikor elvárják tőled, hogy 18 évesen teljesen önálló legyél, de 16 évesen, még mindig az anyád tervezi/iranyítja az életed, és még csak saját döntést, saját véleményt, saját ízlést és saját önismeretet sem hagy érvényesülni magadról.