"Hideg repedezett ajkamat csakhamar az övé melegíti fel. Hagyja, hozzám simul, egészen erősen. Karom fokozatosan lecsúszik csípőjéről, néhány ujjam egy pillanatra megérinti a combját. Nem akarom abbahagyni, de úgy észlelem ő sem. Arcát két tenyerembe zárom, szemem egy pillanatra kinyitom. Mérhetetlen boldogsággal tölt el így látni, mennyire élvezi. Hozzám tapadva felforrósítja kívánkozó lényemet. Testem tűzbe borul, lelki szemeim előtt az égő házat vizionálom, jajveszékelők sikongatását hallom bentről, beleremegek, szükségem van levegőre, megfulladok! Hangosan zihálva tolom el magamtól." (Alan Robert Wilk - Ház a tó túloldalán 2. - Augurium)