Húszéves vagyok, joghallgató. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a napjaim felét paragrafusok, jogszabályok és tankönyvhegyek társaságában töltöm, a másik felében pedig próbálom túlélni mindezt. (Spoiler: kávé nélkül nem menne.) 

De amikor nem a törvénykönyvet bújom, írok. Komoly témák foglalkoztatnak, mert hiszem, hogy az irodalom nemcsak szórakoztat, hanem tükröt is tart: magunkról, a világunkról, a hibáinkról. A versek a gyengéim, ők azok a mondatok, amelyek néha pontosabban elmondják, mit érzek, mint ahogy én magam tudnám.

Wattpadon azért vagyok, hogy történeteket osszak meg, amikben van súly, érzelem és néha egy kis fájdalom is, de mindezt szeretem némi iróniával és humorral fűszerezni, mert valljuk be: túl rövid az élet ahhoz, hogy mindig komolyan vegyük magunkat. 

Ha elolvasod, amit írok, számíthatsz néhány nehéz témára, sok-sok őszinteségre és olyan sorokra, amik talán pont akkor találnak szíven, amikor a legnagyobb szükséged van rá.