Mentségemre igazából annyit tudok felhozni, hogy az élet történt ebben a négy hónapban, amit folytatás nélkül kellett töltsetek/töltenem. Egyszerűen annyi minden volt, ami közbejött, nem úgy alakult, aztán mikor meg időm lett volna írni, akkor meg az ihlet nem jött a tájékomra sem... DE, szeretném ha tudnátok, hogy a sztori nincs elfelejtve, dolgozom rajta még mindig és feltett szándékom végigírni, nem adom fel. Bocsánat, hogy ennyi idő kimaradt, de esélyem sem nagyon volt haladni vele idáig. Mindenesetre szeretném, ha tudnátok, hogy elképesztő látni, hogy még most is milyen sokan olvassátok és kommenteltek... Ez a legkirályabb érzés, de komolyan :) HAMAROSAN jövök a folytatással (és most tényleg).