Sziasztok!
Nagy meglepetésemre és még nagyobb örömömre az utóbbi időben megnőtt valamelyest a Szirénének olvasottsága. Hálásan köszönöm az új követéseket is, és a régiek kitartását annak ellenére, hogy a sztori nem frissül a kellő rendszerességgel. Az az igazság, hogy nem könnyű az egy-egy fejezet megírásához szükséges időt elvennem minden mástól, és bevallom, igen sokàig nyomasztott, hogy a csodálatos kivételekről eltekintve (az utánozhatatlan Niki, akire MINDIG számíthatok!! ❤️❤️) szinte teljesen elenyésző visszajelzés érkezett. Őszintén szólva sok kétely van bennem - túl a szépírói képességeim korlátozottsàgán - a történet milyenségével, tónusával, fordulataival kapcsolatban, és nagyon sokat jelent a külső megerősítés abban, hogy legyen értelme folytatni az idő ellopkodását innen-onnan.
A jó hír viszont, hogy ezzel együtt mostanra összeállt a fejemben a történet teljes íve és a legfontosabb fordulatai - a többi pedig mindig önmagát írja az adott pillanatban, nem igaz? ☺️
Készül már a következő fejezet is, szeretném tető alá hozni még ezen a héten az egészet. Úgy érzem egyébként, hogy túl vagyunk az expozíción, innentől a könyvekből is egyre ismerősebb és egyre fontosabb események következnek majd.
Nagyon-nagyon remélem, hogy aki bizalmat szavazott ennek a történetnek, az örömét leli majd a folytatásban is.
Köszönöm Nektek, hogy itt vagytok, arra kérlek, hogy tartsatok ki mellettem, nemsokára megtudjuk, hogyan reped meg első ízben a bizalom Sirius és Remus barátságában, miként kéri meg James Lily kezét, s hogy mégis mi a fenét keres Iphigenia ebben a történetben!