@antiszocbab
Egy rohanó világban élünk, ahol az emberek néha-néha (ha úgy adja idejük) fölfigyelnek ránk vagy arra, amit letettünk az asztalra. De amint megszólal az óra, hogy menni kéne máris feledésbe merül mindaz, amit eddig olyan csodálatosan szépnek találtak. Nem is volt idejük eléggé beleélni magukat. Látták a szép szavak sorozatát, de csak átfutották, mint a holnapi időjárást az újságban.
De ha valaki mégis leült, és kizárta a nyüzsgést egy pillanatra, abban élete végéig nyomkt fog hagyni. Ha csak egy picit is. Mert leült, és elolvasta. És elgondolkodott rajta.
Az élet apró mozzoanatok és véletlenek sorozata, de pont azért rögzítjük ezeket az apró pillanatokat, hogy emlékezzünk. Ha ezetleg 10-20 év múlva visszanézzük tudjuk, hogy akkor, ott valami elindult, és megváltozott.
Őszinténszólva, ha 1milliós olvasótáborom lenne, és egy napon abba hagynám szomorú lennék ha az az 1millió ember mind elfelejtené, amit írtam. De eszembe jutna, hogy mivan, ha abból az 1millióból akad egy, akit örökre megváltoztatott? Boldog lennék. Mert azért az egy emberért tökéletesen megérte.
- Nolerina! ❤
