Mivel ma írták a nyolcadikosok a felvételit, gondoltam megosztom, ez nálam hogyan nézett ki 12 évvel ezelőtt (még leírni is nagyon durva érzés).
Én nagyon az utolsó pillanatban döntöttem el, mit akarok, és utolsó pillanatban kezdtem el rá tanulni, ez az eredményekből meg is látszódott. Emlékszem, szüleim jöttek értem a gimihez, ahol írtam, beszálltam a kocsiba, és keservesen sírva fakadtam, mert tudtam, hogy nagyon kevés pontom lesz. Rettegtem, hogy elszúrtam az egész életemet.
A matekom 12 pontos lett, a magyarom talán 27, nem emlékszem pontosan. Mégis felvettek abba a szakközépiskolába, ahová minden áron szerettem volna.
Ma már van érettségim, egy szakmám és egyetemre járok.
Szóval tudom, nehéz elhinni, de hogyha nem is sikerült úgy, ahogy tervezted, semmi sincs veszve. Akármikor van esélyed arra, amit kitűztél célul. Csak higgyj magadban!! ❤❤ ügyesek voltatok ma, sokat tanultatok, most már pihenjetek. Büszke vagyok rátok!
