"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gõgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik."
Különösen az anyai szeretet, mely akkor is él, ha éppen viharos a kapcsolatunk, ha épp haragszunk egymásra. De ez mindig így van és így is lesz, mert általában azzal veszekedünk a legtöbbet, akit igazán szeretünk. Ám ennek ellenére az anyukánk mindig ott van mellettünk a bajban, ha betegek vagyunk, ha bánt valami. Támaszt nyújt és segít bármiben. Rengeteget fáradozik azon, hogy az utunkat egyengesse, még akkor is, ha sokszor nincs ideje. Csak mi nem vesszük észre, nem becsüljük meg eléggé, mert számunkra ez teljesen természetes, hétköznapi és megszokott, viszont a hiányát alaposan megsínylenénk, és akkor jönnénk rá igazán, mennyire szeretjük őt, akkor ismernénk el igazán az áldozatait, amiket értünk hozott, mert ezt teszi. Nap, mint nap és nem kér érte semmi mást, pusztán némi figyelmet, némi segítséget, azt, hogy éreztessük vele, igazán fontos nekünk. Így Anyák napja alkalmából szeretném megköszönni anyukámnak mindazt a fáradozást és áldozatot, amit értem tett. Most már tudom, ha ő nem lenne velem, túlságosan is fájna, hiányozna, mert ő az a személy, akit soha senki, semmilyen formában nem tud pótolni.
Boldog Anyák napját! :)