Mazsola

( part 2 )
          
          Rengeteget zongoráztam magammal ezzel kapcsolatban. Valahogy egyszerűbb számomra, ha úgy tekintek erre a platformra, mintha egy kicsi, személyre szabott naplót vezetnék, vagy éppenséggel egy kicsiny menekülési útvonalnak tekinteném az írást. Rájöttem arra kis távollétem alatt, hogy nem fog menni a továbbiakban az írás, ha folyamatosan azon stresszelek, mennyire keresett / olvasott bármelyik munkám is. Szeretnék úgy visszatérni, és úgy visszarázódni, ahogyan annak idején belevágtam ebbe az egészbe. Érzem az ambíciót és a lendületet magamban arra, hogy újfent hódolhassak egyik kedvenc kis elfoglaltságomnak, időhiány ide vagy oda ‍↕️
          A közeljövőben igyekszem majd heti rendszerességgel beiktatni egy - egy fejezetet megkezdett kis szösszeneteimbe, de az is lehet, hogy egy újabb gondolatmenetet viszek tovább, és immáron be is fejezem azt, nem csak hagyom porosodni a polcokon :3

Hellobello mindenki :3
          
          ( part 1 )
          
          Nem tudom napját sem mikor voltam ezen a platformon utoljára. Rettenetesen hiányzik eme hobbim, azonban az időhiány és az írói válság teljesen gúzsba köt. Konkrétan ha leülök a laptop elé, úgy érzem megfulladok, nem jönnek számra a szavak. Viszont az ambícióm nem tűnt el, ahogyan ezt a hobbimat sem szeretném holmi megrekedés miatt sutba vágni. Rengeteg gondolatomat és belső vívódásomat tudtam már papírra vetni - képletesen persze - , rengeteg jó emlékem van az írással kapcsolatban. 
          
          Nagyon sok dolog történt velem mostanában, aminek most ezt a kis posztot köszönhetem, hisz' ez a visszatérésem felé lökdös. Sajnos az olvasóközönségem nem a legnagyobb, lehet nincs is már itt annyi ember, mint annak idején, amikor mindenbe belevágtam, nagy buzgósággal. Őszintén, kettősség van bennem ezzel kapcsolatban; egyik oldalamat nem zavarja, hisz' számomra az írás terápia, egy hatalmas levegővétel, miután feljöttem a víz alól, ahol egészen eddig fuldokoltam. Azonban ha a másik oldalt nézem... Talán ez is okozza a gátat, és a gombócot a torkomban. Bizonyítani szeretnék, illetve nyilvánvalóan látni a számokat, mi szerint van kereslet arra, amit csinálok.

Ééés visszatértem ‍↕️
          Fhu, nem is tudom mennyi időt töltöttem el írói válsággal. Egy vagy két éve már bizonyosan megvan (  ) 
          Ha le akartam ülni a laptop elé, nagy lélek - szakadva, tejbetökként vigyorgó képpel, akkor csak bámultam a képernyőt, és kb mintha az agyam bootolt volna. Kb egy órája ültem neki, telefonnal a kezemben, hogy akkor majd most belevágok, és véget vetek ennek az egésznek; szó mi szó, azt hiszem sikerült is ^^ 
          
          " Chained " lett a neve az új könyvemnek. Abuzív kapcsolatról szól / fog szólni, valamint az abból nehezen kilábalásról, a következményekről, a lelki sérülésekről. Nehezebben emészthető kis szösszenet, nem tervezek benne finomkodni. 
          
          Maga a könyv megszületése az előbbi párkapcsolatom miatt jött létre. Nem minden alapszik a valóságon, vannak benne fiktív részek. Valószínűleg még nem dolgoztam fel mindent, ami akkor történt - közel két év leforgása alatt - , így lényegében az írással szeretnék kicsit könnyíteni a lelkemen. Talán, ha egyszer befejezem ezt a könyvet, a mellkasomra telepedett súly is eltűnik majd ^^ 

" - De hisz én szeretlek! 
          - Ki ne... Ki ne mondd még egyszer, megértetted? - dühödten szegezte rám mutatóujját, miközben tett egy lépést felém. Torkomban doboló szívvel nyeltem egy kisebbet, ugyanis soha életemben nem láttam még ennyire dühösnek. Hátam a kemény, fehérre meszelt falnak ütközött, ahogyan próbáltam távolabb kerülni Tőle. Végtagjaim remegtek; körmeim húsomba vájtak, mellkasom szabálytalan ütemben emelkedett és süllyedt. Újra hittem neki, és Ő újra összetörte a szívemet, amit még az elején minden nemű hezitálás nélkül adtam a kezébe.
          - Amit szeretsz, az csak egy árny... Egy árny, egy kibaszott gondolat. Nem adhatom meg azt, amire vágsz, mikor érted már meg végre? Nekem családom van Becca. Miattad nem veszíthetem el őket újra. "
          
          Hey Gays ~
          Mindenkinek szépséges estét, aki még ébren van hehe :3 
          Van egy új kis ötletem, ami full hirtelen pattant ki a fejemből. Idáig még csupán egy apró részletem van, illetve egy majdhogynem kiforrott történeti szál, viszont nem tudom, érdemes lenne - e belefogjak. Ti mit gondoltok? Próba cseresznye alapon lenne rá igény?

Hey Guys ~
           
          Kint is volna a legújabb, megszavazott írományom, "Strawberries & Cigarettes" címmel. Magam sem tudom, mennyire lett elsőre érdekes, vagy ezekhez hasonlatos dolgok, de végre-valahára megszállt az ihlet, ezt pedig vétek lett volna elszalasztanom, mivel hónapok óta erre várok/vártam :D 
          Aki esetleg majd vet rá egy kósza pillantást, dobjon nekem egy cuki véleményt, mert kíváncsi vagyok, hogy kire milyen hatást gyakorolt :$ 
          Igyekeztem minél részletesebben felvázolni a környezetet, belevinni pár kósza érzelmet, szóval igen ~ 
          
          

Nos, kedves érettségiző olvasóim, ez most nektek fog szólni :3 
          
          Sok sikert, fel a fejjel skacok, veletek vagyunk mindannyian, akik mindezt már végigtolták :D 
          Ne stresszeljetek rá nagyon. A tanáraitok gondolom nektek is nagyon felhipe - olta a dolgot, de hey... Nem olyan mumus ez, mint amilyennek be van állítva. Meg tudjátok csinálni, csak semmi idegeskedés! ♥️
          Lazítsatok, hiszen ez nektek jár. Ebben az elkövetkezendő 2 napban ne nagyon erőltessétek meg magatokat semmivel sem. Olvassatok, szórakozzatok, vegyetek egy jó ~ hosszú, forró fürdőt. Vagy csak menjetek ki a szabadba - már ha nem esik az eső - és élvezzétek ki a jó időt :D 
          Remélem a mai napon is nagyok voltatok skacok ♥️
          
          Sok sikert, sok szerencsét :3 

Sziasztok drága olvasóim :3 
          Pár napja egy aprócska ötlet kezdett kihajtani a fejemben. Lenne igény olyan Bl történetre, amely anime / saját karakterekkel van kivitelezve? Gondoltam, visszatérek a gyökereimhez, ahonnan még anno indultam, 2017 - ben. Emlékszem, akkor az a könyvem volt anno a legolvasottabb :D
          Ezért is gondolkodok újra ilyesmiben. Ötletem csupán aprócska, de idővel úgyis kialakul majd :3 
          Nos ~ ki mit gondol? Megéri belefogni? Már csak a visszatérésem jegyében is, hehe :P

Gyerekek... Valaki magyarázza már el nekem, hogy mitől van az, hogy hiába akarok írni, egyszerűen nem megy. Már hónapok óta csak szenvedek x3
          Belelépek az egyik " Könyvembe " , ahonnan kb azonnal ki is lépek. Bármelyikhez szeretnék hozzáfogni, lefagyok. Hiába van kedvem, hiába kapcsolok oda illő zenét valahogy... Valahogy nem tudok belefogni. Másnál is van hasonló érzés? Vagy volt, nem tudom, hogy fogalmazzam.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt ^^ 
          Egyetek sokat, pihenjetek, élvezzétek az ünnepi hangulatot <3

Szép estét kedves ( és nem olyan lelkes ) olvasóim ^^ 
          Az " I'm alone... Or not? " nevezetű, régebbi alkotásom most már új néven fut. Ezzel egyetemben persze megváltozott a borítóképe is. A Prológus, valamint az 1. Fejezet átírásra került, azonban a többi "részét" kitöröltem. Teljesen más lesz a történet vezetése, tartalmasabb, hosszabb fejezetekre lehet számítani a továbbiakban :$ 
          Mától " Alone In A Room " címmel találhatjátok meg az oldalamon, akiket ez inkább érint. A jelenlegi, megmaradt és átformált darabokat meg is tekinthetitek, kint van.
          
          Még egy dolog; 
          Törlésre került a " You're My Only One " névvel ellátott, ugyancsak régi írásom is. Nem érzem úgy, hogy helye van a jelenlegi történeteim között, hiszen az idők alatt rengeteget fejlődtem; cseppet sem kellemes visszanézni az olyan alkotásaimat, amik csöpögnek a tudatlanságtól, valamint a kezdetleges állapottól. Ha igényt tartotok rá, lehet arról szó, hogy átírásra, valamint teljes átformálásra kerül, hasonlóan a fent említett pácienshez.