bbngchn

feléledtem.
          
          vagy valami olyasmi. nem mondanám, hogy fényes a helyzet, de lesz ez jobb is. ha olvasta valaki azt a bejegyzést, amikor kvázi visszatértem, azt a hosszút, van benne egy olyan rész, hogy 
          "találkoztam a "nagy ő"-mmel, akivel már lassan 3 éve boldogítjuk egymást". nos, long story short, ez már nem így van. 
          szóval mostmár csak azt kell egyensúlyba hoznom, hogy a negyven óra munka mellett a tréningemre összpontosítsak (illetve, hogy elkezdjem kitakarítani a lakást, mert borzasztó állapotban van, mióta exem kiköltözött és nem volt lelkierőm összepakolni...)
          
          nem ígérek semmit, de mivel annyi időm nem lesz, hogy egymagam elmenjek nyaralni, remélhetőleg annyi lesz, hogy vissza tudjak kanyarodni az íráshoz. meg az összes hobbimhoz, amit az évek során elhanyagoltam.

átmenetileg szünetet kell tartanom.
          
          sokat gondolkodtam, hogyan kivitelezzem azt, hogy dolgozzak, tanuljak a tréningemre és írjak, de az a helyzet, hogy ha harminc órából állna egy nap, valószínűleg az sem lenne elég. 
          
          de igyekszem egy héten legalább egyszer leülni írni, csak kaptam most kábé 200 a4-es oldalt, hogy ja, amúgy ezeket be kéne seggelned. szóval kicsit meg vagyok lőve most. 
          
          sajnálom. igyekszem! 

hi! check out my new update. :)
          https://www.wattpad.com/story/233975279

a mai nappal lekerült az 'instagram' és a 'twitter'. 
          
          köszönöm mindenkinek, aki az évek támogatta és/vagy szerette/utálta a történeteket. 
          
          nem végleges, csak szeretném átdolgozni őket.

nem tudom mi volt ma (tegnap, bocsánat) a levegőben, de a főnököm behívott az irodába és azt mondta, ha még mindig szeretném, elkezdhetem a tréningemet 'trénerként' (az oktató csak szerintem hangzik jobban?). nem fogok hazudni, konkrétan elbőgtem magam (szerencsére nem ilyen csúnyán-bőgősen), mert már több, mint 3 éve dolgozok itt és lassan 4 hónapja vártam már erre a beszélgetésre a szájából, miután leültettem február közepén, amikor még mankóval jártam (hosszú sztori. talán majd rakok ki valami kis összegző dolgot valahová, hogy mi is volt velem az elmúlt 2-5 évben.)
          
          thank f*cking god- or thank you, SHINee day.
          
          

a múltamból kiindulva nem ígérek meg semmit, viszont ha ez az év úgy folytatódik, ahogy kezdődött és mondjuk nyárig sikerül befejeznem a take me home-ot, van/volt* pár ötletem a draftjaim között, amit megpróbálnék publikálni.
          (* azért 'volt', mert mióta visszatértem, csak a take me home-mal foglalkoztam, így technikailag a múltbeli énemnek voltak ötletei. elég furcsa mondjuk, mintha egy vadidegen gépét nézném át, hogy 'vajon mire gondolt a költő?')
          
          - JONGHYUN. 
          → mint említettem posztban, és az instagram új részeként is, szeretném átírni az instagramot. lassan 7 éve írtam, és úgy érzem nem vagyok megelégedve vele, de nem ugyan úgy publikálnám, hogy átírom a részeket és visszateszem, hanem mint egy új könyv.
          → van egy 'who are you?' címem is, amiben szegény jonghyun hallássérült. az eredeti koncepciója az volt/lehetett, hogy a szerelemnek nincsenek korlátai, és az ilyen klisék.
          → a 'colorless' egy jonghyun x minho fiction volt, amiben jonghyun és minho újdonsült lakótársak, ám régi barátok. minho lett volna idősebb, és ahogy telnek a napok/hetek, jonghyun egyre jobban kötődni kezd hozzá. usual stuff.
          
          folyt.köv.

úgy dolgozom a következő take me home részen, mintha  k ö t e l e z ő  lenne. csak mondom.

gondolkozom, hogy az instagramot és a twittert átírjam e. 
          a, biztos találok benne dolgokat, ami nem tetszene, 
          b, szerencsétlen park daewon is csak úgy került bele a dologba, hogy ő volt a kedvenc tagom XD 
          ennyi erővel már lehetne valami shinee f.fiction, nem?

olyan izgatott vagyok, mint egy ötéves a boltban a nasiknál. 
          
          évek óta jóformán nem írtam semmit, erre ma?! öt részt javítottam át..?! haló, mi történt?

sziasztok kedveseim.
          
          nemrég kiraktam a TAKE ME HOME playlist-jét, amit az előző kis posztban is láthattok. viszont úgy voltam vele, ha már egy szó nélkül eltűntem, majd újra fel is bukkantam, annyit megérdemelne mindenki, ha szólnék pár szót az érdekemben. mondjuk valószínűleg ennyit a kutya se fog elolvasni...)
          
          elsősorban szeretném a hálámat kifejezni mindenkinek, akik a mai napig(!) olvassák a történeteimet. el sem tudom mondani, hogy ez milyen boldogsággal tölt el. ugyan régiek, ütöttek és kopottak, de az enyémek. a bemutatkozásomban 6 szerepel, de az őszintét megvallva már 8 éve is van, hogy elkezdtem foglalkozni az írással, ami a fanfiction-ökben nem adja át magát szépen, főleg a posztolós fajtákban, de hamar a szenvedélyemmé vált. 8 év... rengeteg idő.
          
          szeretnék egy kicsit a magán jellegű dolgaimról is beszélni, habár tudom, hogy az én dolgom, a magyarázat nem lenne magyarázat e nélkül. 
          
          azt hagyjuk is, hogy ebben a 3-5 évben hány befuccsolt párkapcsolatom volt, mert kár a szó érte, de minden ilyen jellegű ún. bukásom után egy kicsit jobban magamba fordultam. ahogy elkezdtem a "felnőtt életet", munkába álltam, ez még inkább arra kényszerített, hogy feladjam az egyetlen olyan hobbimat, amit igazából a buszon állva vagy a mosdóban ülve is tudtam volna csinálni, ha kedvem szottyan. merthogy szerettem ezt csinálni. csak az volt a bökkenő, hogy nem szottyant a kedvem hozzá. nem maradt semmire energiám, hiába hittem azt, hogy nagyjából 40 óra az isiben ugyan olyan lesz, mint 40 óra munka (plot twist: nem így volt). de szerencsére hamar (harmadik próbálkozásra) hosszútávú munkahelyet találtam, ahol találkoztam az én "nagy ő"-mmel, akivel már 3 éve boldogítjuk egymást. 
          
          a "breaking point" akkor következett be, amikor drága, szeretett nagymamám tavaly elhunyt. sok-sok dolog volt, amit el kellett intézni és emellett mindenki azon volt, hogy életben tartson engem, mert én nem akartam itt maradni nélküle.